Szombaton Szabadkán X. alkalommal tartották meg az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének közoktatási konferenciáját, amelynek középpontjában ezúttal a gyermekneveléssel kapcsolatos esélyek és kihívások álltak. A rendezvényen óvodapedagógusok, tanítók, általános iskolai és középiskolai tanárok vettek részt, a szakmai körökben elismert előadók többsége pedig Magyarországról érkezett. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Mézner Rita, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkársági képviselője, Kozmáné Bata Zsuzsa, a minisztérium Oktatási Hivatalának közoktatási vezetője, Szabó Zsolt, a minisztérium Oktatási Hivatalának szakmai vezetője és Perpauer Attila, a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottságának elnöke.
„Tanító vagyok, magyar tanító. Másnak nem mond sokat ez a két szó, de nekem minden. Maga az élet. Múlt, jelen, jövő. Biztos ígéret arra, hogy népem mellett állhatok és dolgos embereket formálhatok” – idézte köszöntőjében De Negri Ibolya elnök Szakály Dezső tanító gondolatait, amelyek szavai szerint az egyesület munkáját, létezésének célját is hűen tükrözik. Huszonkét évvel ezelőtt szakmai és érdekvédelmi feladatokra vállalkoztak, hogy pótolják mindazt, amit az állami intézmények nem tudtak a magyar pedagógusok számára biztosítani, emelte ki, hozzátéve: a tanároknak nemcsak tudást kell közvetíteniük, hanem jellemet kell nevelniük.
A hagyományoknak megfelelően a rendezvényen bemutatták az egyesület tavalyi évi tevékenységéről összeállított jelentést. Borsity Hornyák Erika, az egyesület közgyűlésének elnöke emlékeztetett arra, hogy mint fennállásuk óta minden évben, tavaly is több továbbképzést szerveztek pedagógusok számára. Egyebek mellett a huszadik alkalommal megtartott, Kárpát-medencei szintű Szabadkai Nyári Akadémiát említette. A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával a tagság magyarországi képzéseken is részt vett. Az egyesület a különböző diákműhelyek és táborok mellett versenyeket szervezett. A szórványprogram és ösztöndíjprogram keretében hátrányos helyzetű, szórványban élő középiskolás gyermekeket támogattak. Tavaly elkészült az általános iskolák hatodik osztályai számára a szerb mint nem anyanyelv segédtankönyv.
A TÖRVÉNYES KERETRŐL
Vicsek Annamária, az oktatási minisztérium államtitkára a pedagógusok munkáját meghatározó törvényes keretet ismertette a konferencián, majd beszámolt a minisztérium aktuális munkájáról, végül pedig a jövőre vonatkozó elképzelésekre tért ki.
Az oktatás alapjairól szóló törvény még csak készülőfélben van, de már most nagyon sok híresztelés terjeng a majdani rendelkezésekkel kapcsolatban, jegyezte meg Vicsek Annamária, mondván, hogy mindenki megnyugodhat, semmilyen felforgató változás nem fog történni.
– Az óvodai nevelésről szóló törvényt is felülvizsgáljuk a minisztériumban, elsősorban azért, mert az oktatás alapjairól szóló törvénynek ezzel is összhangban kell lennie, másodsorban pedig a jövőben sorra kerül ennek a területnek az átfogó reformja is. Az oktatási minisztérium nagy összegű hitelt igényel a Világbanktól annak érdekében, hogy teljes körűen megreformálja az óvodai oktatást-nevelést. A folyamat az első fázisában jár. Szakemberek dolgozták ki az óvodai oktatás-nevelés alapjairól szóló program tervezetét. Ennek mentén idén próbajelleggel három településen, Újvidéken, Belgrádban és Čačakon, két-két óvodai csoportban új alapokra állítják az óvodai képzést. A kísérleti évet követően születik meg a végleges dokumentum. Annyit már most elárulhatok, hogy gyerekközpontú programról van szó, a gyerekek visszakapják a játék élményét – taglalta Vicsek.
A MESE ÖSSZEKÖT
A mese az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik legősibb módja, kezdte előadását Kerekes Valéria budapesti mesekutató, majd állításának igazát az utódot kereső öreg királyról szóló mese elmondásával szemléltette. Az emberek és az oktatásban dolgozó szakemberek még ma is gyakran úgy gondolják, hogy a mese és a játék, egyszerűségükből fakadóan, nem alkalmasak az oktatásban való alkalmazásra, emelte ki Kerekes Valéria, megjegyezve, hogy ez természetesen nem így van. A szakember elmondása szerint a mesékkel kapcsolatos antropológiai elmélet szerint a mese azért köt össze, mert szülessen meg, vagy hangozzon el a világ akármelyik pontján, mindegyik hasonló témákat dolgoz fel. A jungi elmélet szerint a mesék azokat a belső mély álmokat és ösztönöket ébresztik fel bennünk, amelyeket más módon nem tudunk közvetíteni. A meséknek érzelmi magyarázatuk van, minden egyes történetnek van egy gyökere, amely ahhoz a személyhez vezet vissza, aki először elmesélte és beleépítette saját érzelmeit, tapasztalatait, hallhatták az egybegyűltek.
– A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermekek a családi környezetben is egyre kevésbé találkoznak mesével, sem könyvből felolvasottal, sem élőszavassal. Nagy részük először az óvodában találkozik a mesével. Az óvodai pedagógusoknak nincsen tudatos meseválasztási kultúrájuk, nem gondolják át, hogy melyik mesét miért választják. Ez nem rossz, de mégis érdemes lenne tudatosan mesét választani és visszahozni az élőszavas mesélés gyakorlatát. Ami a játékot illeti, a játékra az esetek többségében „gőzlecsapolásként” gondolunk, a nevelők ezzel próbálják levezettetni a gyermekekben a felesleges energiát. De mi van akkor, ha a játék inkább üdülés, amelynek segítségével felüdülünk, új erőre kapunk? Vagy inkább mégis gyakorlás, esetleg örömszerzés? A játékot nem lenne szerencsés másra alapozni, mint a gyermekek saját önkifejezési akaratára, akármennyire nehéz is ezt az elvet a mindennapokban alkalmazni – taglalta Kerekes Valéria.
