A Topolyai Téli Esték elnevezésű rendezvénysorozat idei harmadik előadását Mérges-e a mérgespók? címmel mgr. Pecze Vukajlović Natália tartotta meg a Művelődési Ház kiállítótermében összegyűlt közönségnek.
A Topolyai Téli Esték előadássorozat e heti témájára is sokan voltak kíváncsaik (Sihelnik József felvétele)
Előadásának kezdetén általánosságban ismertette a pókokat, a sajátosságaikról beszélt, például a hálókészítésről, a hálóik formájáról, valamint a táplálkozásukról. Elmondta azt is, hogy jelenleg mintegy 50.000 pókfajt tart számon a tudomány, de nem ritka jelenség, hogy ez ideig teljesen ismeretlen pókfajt fedeznek fel.
Az előadás címében felmerülő kérdésre is megkaptuk a választ. Megtudhattuk, hogy minden póknak van mérge, amit a méregmirigyeiben termel, és csáprágóin keresztül juttatja az áldozatába. A méreg leggyakrabban nem halálos, hanem bénító hatású idegméreg. A zsákmányállatok – rovarok, más ízeltlábúak, madarak vagy kisebb emlősök – megbénulnak, magatehetetlenné válnak, és a pók ekkor megkezdheti a táplálkozást, ami az ő esetében nem egyszerű. Először az emésztőnedveit az áldozatába fecskendezi. Ezek a nedvek szövetroncsoló, illetve szövetbontó anyagok, amik lehetővé teszik, hogy a pók gyakorlatilag folyékony állapotban fogyassza el, magába szívja a zsákmányát. Az emésztés további része testen belül folytatódik.
Mérges dajkapók (Sihelnik József felvétele)
Mivel ismeretlen eredetű csípések alkalmával a legtöbbször a pók az első számú gyanúsított, szó esett a pókcsípésekről és jellegzetes ismertetőjeleikről is. A pókcsípés összetéveszthetetlen jele a csáprágók után maradt, egymáshoz közel elhelyezkedő két szúrásnyom és a csípés után keletkező hólyag. Ez a hólyag a legtöbb esetben kifakad, majd beheged, és a csípés helye mindig meg fog látszódni. Ha egy pók megcsíp bennünket, egészen biztosan észrevesszük, mert azok, amelyek képesek átharapni az ember bőrét, nem aprócska példányok, hanem centiméterekben mérhetők. Szó esett arról is, hogy vidékünkön mely pókok fordulnak elő, és ezek közül melyek a veszélyesek, vagy veszélyesebbek. Vidékünkre jellemző a szongáriai cselőpók, amely a Kárpát-medence legnagyobb pókja. Csípése enyhe fájdalommal jár, de gyorsan gyógyul, és később alig látható. Ezenkívül találkozhatunk még rés keresztespókkal, pokoli cselőpókkal, álkaszáspókkal és másokkal is. Vidékünkön a mérges dajkapók a legveszélyesebb. Mérge bénító hatású, és csáprágóival könnyen át tudja harapni a bőrt. Az ernyős virágzatú növényeken alakítja ki a hálóját, ott vadászik és szaporodik. A déligyümölcsökkel behurcolt olasz darócpók is képes átharapni a bőrt, csípésének a helye viszkető, fájdalmas, és erősen megdagad. Az igazán veszélyes példányok Európára nem jellemzőek. Az erős méreggel rendelkező termetes pókok Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Ausztráliában fordulnak elő, ahol nem ritka eset, hogy ezek a veszélyes pókok betévednek a házba, és esetenként megmarják a gyanútlan lakókat. Ki kell azonban emelni, hogy egy pók sem csíp csupán kedvtelésből. Két esetben támad: ha védekezik és ha vadászik. Amikor tehát egy pók megmar egy embert, azt ösztönösen, önvédelemből teszi. Továbbá szem előtt kell tartanunk azt is, hogy az emberre ártalmatlan kisebb pókok, de még a nagyobbak sem okoznak annyi bosszúságot, mint azok a rovarok, ízeltlábúak, amelyekkel táplálkoznak. Be kell látnunk, hogy a sok előítélet ellenére a pókok igenis hasznosak – hallottuk a nagy érdeklődés mellett megtartott előadáson.
A Topolyai Téli Esték soron következő vendége dr. Czékus Géza lesz, aki Egy lépéssel a halál után címmel tart előadást február 28-án.
