2024. április 23., kedd

Keveset, de jót

Somogyi Sándor egy évtizede foglalkozik szőlészettel és borászattal

Kezd alábbhagyni a hideg, és a szőlősgazdák egyre több időt töltenek a szőlőskertekben. Egyesek elkezdték a metszést, vannak, akik a fagytól félve, még várnak. Elsősorban azt vizsgálják, hogy milyen nyomot hagyott a tőkéken a tél. Mert abból lehet megjósolni, hogy milyen évre számíthatnak.

A vidék legkorszerűbb borpincéje  (Fotó: Kecskés István)

A vidék legkorszerűbb borpincéje (Fotó: Kecskés István)

Somogyi Sándor a két Közép-Bánátban bejegyzett borász/szőlész/ egyike. Január elején szokta kezdeni a szőlőmetszést. Egyrészt azért, mert családi vállalkozásról van szó és mindent egyedül csinálnak, és idejében kell hozzáfogni az egyik legfontosabb feladathoz. Másrészt, erre a munkára a vidéken nem könnyű szakavatott embert találni. Az idén több ok miatt is késve fogott munkához.
– Az idén későn kezdtem a metszést. Azért, mert nagyon komoly volt a tél, hideg volt. Ilyenkor pedig az egészség mindennél fontosabb. A másik pedig az, hogy az idén a megszokottnál nehezebb a metszés. Azért, mert tavaly ezen a vidéken, itt Aradácon, végigvonult egy jégverés, és teljesen elverte a szőlőskerteket. Többé-kevésbé nem volt nekünk szüretünk tavaly sem, tehát hiába dolgoztunk egész éven át, a jég jelentős mértékben a hajtásokon is kárt okozott. Tehát azokon a hajtásokon, amelyek az idén lennének termőágak. Most arra szorultunk, hogy válogatni kell, meg kell nézni minden egyes tőkén, hogy maradjon legalább húsz termő szem. Ezek a szemek akkor vagy valahol a régi ágakon vannak, vagy egy kevésbé sérült gallyat kell lehajtani, hogy hajtson – magyarázta beszélgetőtársunk.
Somogyi Sándor vegyészmérnök és folyamatirányítással foglalkozott karrierje során. Tervezőmérnökként végigjárta az élelmiszergyárakat. Sokat dolgozott külföldön is. De, mint vallja, most száz százalékban borász/szőlész. A döntés, hogy borászattal és szőlészettel foglalkozzon, egy líbiai munkavállalása idején született meg, egy évtizeddel ezelőtt. A bort mindig szerette, de soha nem gondolta, hogy valaha is borászattal foglalkozik majd.

Késve, de nagy odafigyeléssel folyik a metszés (Fotó: Kecskés István)

Késve, de nagy odafigyeléssel folyik a metszés (Fotó: Kecskés István)

Most viszont úgy érzi, hogy karrierjének a csúcspontján van. Éppen ezért megválogatta azt, hogy borászként mit akar.
A Nagybecskerek közelében levő Aradácon egy hektár területen a 4000 tőkét szabvány szerint ültette. Könyvből, az egyetemen, tudományos közlönyökből tanulta és tanulja a szakmát. Bordeaux-i borokat (Cabernet Sauvignon, Cabernet Frank és Merlot), valamint Chardonnay-t készít, kaliforniai módon.
– Ez nem olyan, hogy a „sors”, ez nem olyan, hogy „muszáj”. Én ebből nem élek meg, hanem azon dolgozom, hogy művészetként éljem meg a borászatot. Tehát nem mind terméket, nem mint technológiát, hanem mint művészetet. Tehát a legjobb borokat akarom megcsinálni a családom részére, és ami megmarad természetesen, hogy megmutassam a társadalomnak, hogy ezt tudom is, akarom is, hogy ezt lehet csinálni. Modellt jelentettek számomra a kis családi pincészetek Európa-szerte, különösképpen Magyarországon. Villányon, a budai hegyeken, Gárdony környékén vannak ilyen kis pincék. Onnan „loptam el” a tervet, hogy hogyan csináljuk meg a pincét. 2007-ben kiépítettük, 2008-ban volt az első szüretünk és 2009-től a törvény értelmében bejegyzett borász vagyo. Vergődöm, próbálkozom, hogy megmaradjak. Természetesen mindez a káromra megy, mert igazában a mi bortörvényünk nem védi, nem is ismeri fel a kis borászokat. Csak mint ipart lát bennünket – mondta Somogyi Sándor.
Az évi termékmennyiség nem állandó. Tavaly például a jég miatt nem volt semmi. A csúcsmennyiség, amire az idén is számít, mindössze kétezer liter, illetve körülbelül háromezer palack bor. A bor készítésénél kerülnek mindenféle ipari beavatkozást. Ezért is maradtak meg egy hektárnyi szőlősnél, mert ahhoz az alapelvhez tartják magukat, hogy a borász, a tulajdonos, végigjárva a szőlősét ismerjen minden szőlőtőkét, minden hordóját. Két szüretük van: a zöld szüret, amikor eldobják a termésnek a felét, vagy még többet is a felénél, csak azért, hogy tőkénként egy kilogramm érjen be. A második szüretből, ebből az egy kilogrammból – megint csak válogatással – készül a minőséges bor. A szürettől pedig legkevesebb két évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a bor palackba kerüljön. Csak így kerülhet ki a bor Somogyiék pincéjéből.