A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Archeológiai Intézete a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel és a zentai Városi Múzeummal együttműködve monográfiában szándékozza bemutatni a velebiti ásatások archeológiai leleteit.
Fotó: Horváth Zsolt
A magyarkanizsai községhez tartozó faluban először a múlt század ötvenes éveiben végeztek régészeti ásatásokat Hagymás Károly, Nestor Vukov és Nagy Sándor régészek vezetésével – mesélte Raško Ramadanski, a zentai Városi Múzeum archeológusa. A feltárások annyira ígéretesnek bizonyultak, hogy a hetvenes évek folyamán Szekeres László, Milorad Girić és Nikola Tasić neves archeológusok részvételével folytatták az elkezdett munkát, s ekkor a maga nemében egyedülálló leletekre bukkantak. Ezeket a nyilvántartásba vételük után a zentai múzeumban raktároztak el.
Lényegében ennyiben is maradt a történet.
Ramadanski elmondta, hogy miután a zentai múzeumba került, s feltárult előtte az intézmény raktárának a nyilvánosság előtt rejtett világa, elkezdte tanulmányozni ezeket, s a leletek vizsgálása során arra a következtetésre jutott, hogy ez a térség a bronzkor idején igencsak sűrűn lakott volt, és szinte minden településen találhatóak ebből a korból régészeti leletek, amelyek származása az időszámításunk előtt 1000 és 3500 közötti időszakra tehető.
Raško Ramadanski az egyik régészeti lelettel (Horváth Zsolt felvétele)
Az archeológus elmondta azt is, hogy Velebitnél az ásatások során a leletek közt több olyan öntőformára is rábukkantak, amely bronzszerszámok készítésére szolgált. Ilyesmiket idáig Szerbiában 2-3 lokáción találtak, vagyis hazánkban ritkaságnak számítanak.
A fiatal régész szerint Velebitnél sok ilyen tárgyat sikerült kiásni a föld mélyéről, a
rajtuk található nyomok alapján folyamatosan használatban voltak, s olyan ritkaságnak számító öntőformák is előkerültek, amelyek a nyomok alapján többször is felhasználásra kerültek.
– Amikor az elsődleges használat után ezek eltörtek, akkor az öntőforma másik oldalát is öntvények előállítására használták fel – mondta el Ramadanski, és hozzátette, hogy a tárgyak alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy Velebitnél több generáción át bronzszerszámok készítésével foglalkoztak.
A szerszámok és használati tárgyak öntőformái mellett – mint pl. fejsze, tű, sarló – egy olyan leletre is rábukkantak, amelyről sokáig fogalmuk sem volt, hogy milyen szerszám. A titokról végül Rastko Vasić archeológus, akadémikus segítségével rántották le a leplet, s kiderült, hogy üllő készítésére szolgáló öntőformáról van szó.
Ramadanski elmélete szerint Velebit térsége bronztárgyakat előállító és bronzot feldolgozó regionális központ volt egykoron. A közelmúltban amerikai kutatók egy csoportja mintát vett az itt talált bronzkori tárgyak maradványaiból, ami alapján az ötvözet előállításához szükséges nyersanyagok útját is megállapították.
A Velebitnél talált leletekről a közeljövőben egy szerb–magyar nyelvű kiadványt is meg szeretnének jelentetni, ami kapcsán a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel is felvették a kapcsolatot. A VMMI munkatársainak Szabadkáról sikerült visszaszerezniük a feltárások során készített fényképeket, és a monográfia elkészítésének technikai és anyagi vonzatáról is tárgyalásokat folytattak – nyilatkozta az archeológus. Folyamatban van a kézirat elkészítése és a régészeti anyag feldolgozása, s a tervek alapján jövőre nyomdába is kerül a monográfia. Ezenkívül az archeológiai intézet pénzt különített el a velebiti ásatáson talált emberi maradványok korának a megállapítására.
