Adva van egy adósságokban úszó konzervgyáros, akihez látogatóba jön egy amerikai tőkés. A mindent eldöntő vacsorán, mivel az egyik meghívott váratlanul lemondja a részvételt, balszerencsés számú, pontosan tizenhárom vendég ülne asztalhoz. Hogy ezt elkerüljék, a háziak az inasukat úgy mutatják be, mint gyárigazgatót. Ebből a szobalány sem akar kimaradni...
Körülbelül így vezethetjük fel Szántó Armand és Szécsén Mihály Paprikáscsirke című zenés vígjátékát, amelyet a közelmúltban Steksz és New York alcímmel láttak el. A darabot profi és amatőr színházak is nagy sikerrel játszották, és február 18-án, a Mara Amatőr Színház legújabb bemutatóján a topolyai közönségnek is alkalma lesz megismerkedni az 1930-as években játszódó történettel. A darabot a társulat korábban színészként aktív tagjai, Bogárdi Zsolt és Bogárdi Vörös Emese rendezi. Az egyik próba előtt válaszoltak néhány kérdésünkre.
Jelenet a készülő darabból (Benedek Miklós felvétele)
Mire számíthat a néző?
– Az előző években a Mara mindegyik előadásában valahogy megjelent a halál motívuma. Nos, ebben nem fog. Egy szórakoztató darabot lát majd a közönség, de természetesen, aki olyan füllel ül be az előadásra, az haza is tud belőle vinni valami tanulságot – mondta Emese.
A darabválasztás nehézségeivel kapcsolatban Zsolt kifejtette:
– Mindenféleképp egy könnyedebb darabot szerettünk volna. Több olyan művet is találtunk, amikben megfelelő számú szereplő szerepelt, és egy amatőr társulatnál ezt is figyelembe kell venni, viszont ezeknek a nagy része nem komédia volt. Emellett azt is szem előtt kellett tartanunk, hogy minden szereplőnek csaknem azonos mennyiségű szövege legyen, és viszonylag hasonlóan tegyenek hozzá a cselekményhez.
– Ez a darab eredetileg nyolc szereplős – vette át a szót Emese –, viszont nálunk szerencsére több érdeklődő akadt, így egy szereplőt, a konzervgyáros gyerekét, Egont, igazából mi írtuk bele a darabba. A szereplők száma mellett a nemek eloszlása is fontos szempont volt, és a legtöbb mű, amelyet átolvastunk vagy inkább férfiasabb vagy inkább nőiesebb jellegű volt, konkrétan olyan elosztású, amelynek szereplői közül a fele férfi és a fele nő plusz egy tizenéves fiú biztosan van, de nem ismerjük olyan behatóan a drámairodalmat, hogy mindegyikről tudomásunk legyen.
Mit kell tudni a szereplőgárdáról? Történtek-e nagyobb személycserék az előző darabotokhoz képest?
– Ugyanazzal a gárdával dolgozunk, mint a legutóbbi darabunkban – nyilatkozta Zsolt. – Mindenkit ismertünk, és mindenkire testre szabott szerepet osztottunk ki.
– Mivel ez az első, és reméljük, nem az utolsó darab, amelyet rendezünk, fontos volt, hogy olyan emberekkel dolgozzunk, akik közül nagyjából tudjuk, hogy ki mire képes, kinek mik a hiányosságai; és nem teljesen új emberek csöppentek be a társaságba, hanem előtte már mindenki állt színpadon egy, kettő vagy akár tíz-egynéhány darabban. Ez igencsak megkönnyítette a munkát – mondta Emese.
A próbafolyamatról Emese elmondta:
– Július végén konkretizálódott az, hogy mi fogjuk rendezni a darabot, és az is, hogy kik azok a szereplők, akik szeretnének részt venni a munkában. Ezt követően a konkrét munkafolyamat szeptember második felében vette kezdetét. Azóta próbálunk kisebb-nagyobb szünetekkel, mivel egyrészt az ünnepek is közbeszóltak, másrészt vannak olyan színészeink, akik még tanulnak. Alkalmazkodunk egymáshoz, és útközben derült ki, hogy nem is olyan könnyű tizenegy ember idejét úgy összehangolni, hogy az működjön. Eddig hetente kétszer tartottunk próbát, januárban tértünk át a heti három alkalomra.
Mennyivel más a rendezői szerep, mint a színpadon állni?
– Eddig utasításokat kellett követnünk, nem kellett sokat gondolkoznunk a történet szálán és magán az egész darabon, most viszont rengeteget kell gondolkoznunk azon, hogy miként, hova, meddig, miért. Nagyon törekszünk arra, hogy hitelesek legyünk – mondta Zsolt.
– Ez a munka sokban különbözik a színészekétől, viszont én fontosnak érzem, hogy mi is számtalan darabban színpadra álltunk, mert így át tudjuk látni, hogy mi az, ami kérdésként felvetődhet a színészekben, vagy mik azok a támpontok, instrukciók, amelyekkel segíteni tudjuk őket egy-egy jelenetnél vagy egy-egy érzelem megjelenítésénél – osztotta meg velünk a nézeteit Emese.
Zárásként arra voltunk kíváncsiak, hogy melyek azok a darabok, amelyeket a rendezőpáros színpadra szeretne vinni. Zsolt több musical közül a Rebecca címűt emelte ki, valamint Az eastwicki boszorkányok történetét, Emese pedig a Jó gyerekek képeskönyve című horror musicalt.
Talán ez utóbbiak közül kerül ki a társulat következő darabja?
