Lovasai élén csapott le hajdanán Pancho Villa mexikói lázadó-forradalmár, banditavezér az Egyesült Államok déli részeire. A válasz sem maradt el, ám az amerikai katonai büntetőexpedíció eredménytelenül végződött. Fő célját, Villa elfogását (mexikói területen) nem érte el.
Azóta, vagyis jó száz éve nem háborúskodott egymással a két ország. A béke most sincs veszélyben, de a kétoldalú kapcsolatok elhidegültek, sőt a mélypontra kerültek. A múlt héten olyan heves szócsata alakult ki Donald Trump amerikai és Enrique Peña Nieto mexikói elnök között, hogy utóbbi lemondta a január 31-ére tervezett washingtoni látogatását.
Közben megkezdődött az erőgyűjtés egy kereskedelmi háborúhoz. A szervezkedés és kardcsörtetés az interneten is folyik. A műveletbe lassan egész Latin-Amerika bekapcsolódik. A cél az összefogás Trump ellen. A kontinensen ugyanis sokan veszélyesnek tartják az új amerikai elnököt, s egyre többen állnak Mexikó mellé.
A virtuális harci kürtök hangja azok után erősödött föl, hogy január 20-ai beiktatása után öt nappal Trump elrendelte a Mexikó felé eső zöldhatár teljes lezárását egy falrendszerrel. (Így akadályozná meg a szomszédos ország felől tömegesen és illegálisan érkező latin-amerikai migránsok, munkavállalók, valamint a csempészek és bűnözők bejutását az USA-ba.).
A 3200 kilométeres közös államhatár egyharmadát korábban már kerítéssel zárták le az amerikai oldalon, de a többit nem. Ezt a hiányt pótolná Trump, de az építkezés legalább 14-15 milliárd dolláros költségével Mexikót terhelné. A szomszéd azonban nem akar fizetni, és ez nagy vitát váltott ki a két ország között.
A szócsata nemcsak Nieto washingtoni útját hiúsította meg, hanem súlyos politikai válság és gazdasági-kereskedelmi háború rémét is előre vetítette, jóllehet a két elnök állítólag barátságos telefonbeszélgetést folytatott egymással a falépítés bejelentése után néhány nappal.
Trump legalábbis ilyennek ítélte az egyórás véleménycserét. Azt is mondta, hogy Mexikóval „igazságos kétoldalú viszonyt” akar.
A szép szavak ellenére a Fehér Ház a fal árának behajtásán agyal, vagyis azon, hogyan tudná „megfejni” a mexikói államkasszát. Az ellentábor sem pihen, sőt a neten szerveződő latin-amerikai közösségek már az USA-ból származó árucikkek és cégek bojkottjára szólítottak fel.
Mexikó nincs könnyű helyzetben, hiszen Trump egyéb intézkedésekre is készül. Felülvizsgálná például a hazáját, Kanadát és Mexikót tömörítő szabadkereskedelmi egyezményt. Persze az sem zárható ki, hogy kilép az 1994 óta működő szervezetből, s Kanadával kétoldalú megállapodást köt. Ottawa hajlana is erre, mivel (Mexikó miatt) nem akar ujjat húzni a Fehér Házzal.
Trump a kampányban azt is megígérte, hogy kitoloncolja a mintegy 11 millió illegális bevándorlót, akiknek legalább a fele mexikói. Ha erre valóban rászánja magát (ami akár 600 milliárd dollárba kerülhet), az tovább élezheti a viszonyt több országgal. Leginkább talán déli szomszédjával, amelynek kormányai az utóbbi 25 évben jelentősen tompították Mexikóban a latin-amerikaiakra jellemző USA-ellenességet.
A fal körüli vita egyre inkább veszélyezteti a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat, amelyekből Mexikónak eddig előnye származott, mivel évente sokkal nagyobb – csaknem 60 milliárd dollár – értékben adott el árut az Egyesült Államoknak, mint amennyit onnan importált. A tetemes hiány nem tetszik Trumpnak, aki ezen is változtatna. Úgy, hogy „mindkét fél számára előnyös” kereskedelmi megállapodásról szóló ajánlatot tesz Mexikónak, amelyet nem is olyan régen legszívesebben még megszállt volna, hogy így vegye elejét az ottani bűnözők amerikai beszivárgásának. (A javaslattal állítólag 2015 júliusában állt elő egy hollywoodi zárt körű rendezvényen.)
A minap kihirdetett s a tervezett intézkedéseivel azonban további problémákat gerjesztett, amelyek hazájára is visszaüthetnek. Ha ugyanis mindegyik nemkívánatos migránst valóban hazazavarja, Mexikóban hirtelen megnő a munkanélküliség, s nagyobb lesz a szegénység.
A friss állástalanok és lecsúszottak egy része pedig bűnözőnek állhat, csatlakozhat a hírhedt drogkartellekhez, amelyek elsősorban az Egyesült Államokba szállítanak. A bandák közötti folyamatos háború az – évente több mint százmilliárd dollár forgalmat bonyolító – amerikai kábítószerpiacért már-már nemzetbiztonsági kockázatotot jelent az USA-ban.
Ha tehát Trump kilátásba helyezett változtatásai miatt Mexikóban újabb lendületet kap a bűnözés, annak az Egyesült Államok is kárvallotjává válhat, hiszen a területén több lesz a kábítószer és a bandák közti leszámolás. Sokan ezért attól tartanak, hogy keménykedésével az új elnök a honfitársai helyzetét is alaposan megehezítheti, nemcsak a 129 millió mexikóiét. Vicente Fox mexikói exelnök szerint a prioritás most Trump megállítása, megszelídítése és eltérítése „a populista varázslatoktól”.
Mivel érheti ezt el a legnépesebb spanyol ajkú ország vezetése? Fogas kérdés, hiszen kevés hatékony eszköz van a kezében. Ráadásul eléggé kiszolgáltatott és – mind gazdaságilag és kereskedelmileg, mind pénzügyileg – majdnem teljesen ráutalt az északi szomszédra, vagyis sokkal több a veszítenivalója.
