2024. március 29., péntek

A megtorpanás éve

Az év eleje óta csak halmozódnak a problémák a világban. A jelek arra utalnak, hogy egy bizonytalan, válságos korszak következik.

Helyi konfliktusok zajlanak, és újabbak kialakulása is borítékolható. Az idegengyűlölet, a türelmetlenség is növekvőben van. A globalizáció megtorpanni látszik, a klikkesedés, blokkosodás folyamata viszont erősödik. Trump megválasztása, a Brexit, az olasz alkotmánymódosítás elutasítása, az EU további tagolódása mind arra enged következtetni, mintha a globalizáció korábban még mindent elsöprőnek tűnő folyamata megtorpanna. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a világban zajló gazdasági folyamatok nem fognak egy csapásra nagyot változni. A korábbi történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az ilyen megállíthatatlannak látszó folyamatok egyszer csak kifulladnak, akár irányt is válthatnak. Sajnos a történelmi tapasztalatok azt is mutatják, hogy a globalizációs hullámok változásai gyakran torkollanak fegyveres konfliktusokba. Mindkét világháború kitörése, de még a délszláv háború is ilyen időszakban zajlott. A jelenleg zajló folyamatok némileg hasonlítanak ezekre a korábbi időszakokra. Csak remélni tudjuk, hogy az emberiség úgymond érettebb vagy hogy a világban már megvannak azok a mechanizmusok, melyek meggátolhatják, hogy ismét háború legyen. A globalizáció hullámainak korábbi kifulladását egyébként a migrációs folyamatok kiszélesedése kísérte. Sajnos ez a feltétel is ismételten adva van.

A globalizáció ötven árnyalata

A globalizációról különféle elméletek keringenek. A főáramú tudományos megközelítés szerint a folyamat kezdetei a napóleoni háborúk idejére, a 19. század első felére datálható. Ezen sokat lehetne vitatkozni, hiszen az új kontinensnek, Amerikának a Kolumbusz általi felfedezése szintén egyfajta globalizációs kezdetnek tekinthető. Megint mások a globalizáció elődjének tekintik a 13. századi Hanza-szövetség létrejöttét, mely az Észak-Európában és a Balti-térségben akkor létező kereskedővárosokat kapcsolta össze. Bizonyos nézőpontokból azonban a sokkal korábbi időszakra, a Római Birodalom fénykorára is úgy tekinthetünk mint a folyamat kezdetére. De egyfajta globalizációról beszélhetünk akkor is, amikor távoli őseink eljutottak bolygónknak valamennyi ma is lakott kontinensére. Ezek a csoportok ugyan nem voltak egymással kapcsolatban, de egyfajta globalizációnak tekinthető már az is, hogy a homo sapiens által meghódított területek úgymond körbeérték a Földet. A folyamat hívei szerint hosszú távon a globalizációból minden állam profitálhat. Bizonyos időszakokban ez valóban így is tűnhetett, máskor viszont azt tapasztaljuk, hogy a globalizációnak nagy nyertesei és komoly vesztesei vannak. Mindezek alapján azonban még nem lehet eleve elítélni, ellenezni, de támogatni sem. Esetleg azon is el lehetne gondolkodni, hogy talán nem magát a folyamatot tekinthetjük eleve rossznak, de valami kisiklott, vakvágányra futott vagy megtorpant.

Törésvonalak

Azt tapasztaljuk, hogy mostanra a globális gazdaság és a nemzetállam, illetve a globalizáció és a klasszikus értelemben vett demokrácia is ellentétbe kerülhet egymással. Létezik egy jelentős hatalommal és befolyással bíró globális elit, és ez konfliktusba került a nemzetállamokkal és a demokráciával is. Ennek az elitnek a célja szemmel láthatóan a nemzetállamok háttérbe szorítása, lehetőség szerint pedig a felszámolása is. Korábban Marx és Engels, majd később más gondolkodók, mint Lipset vagy Rokkan is megfogalmazott olyan elméleteket, melyek szerint a modern társadalmakban kibékíthetetlen ellentétek alakulnak ki az egyes csoportok, osztályok között, melyeket az adott társadalmi berendezkedés keretében nem is lehet feloldani. Az ellentétek az élet, a társadalmi lét különböző területein is kifejezésre juthatnak. A szigorúan gazdasági alapokon kialakuló ellentétek a pénzemberek, a tőketulajdonosok és azok között alakulnak ki, akik csak saját munkaerejük áruba bocsátásából tudják fenntartani magukat. Pusztán gazdasági szempontból szemlélve is számos más, kibékíthetetlennek tűnő ellentét is felfedezhető. Beszélhetünk akár az agrárszektor és az ipari ágazat ellentéteiről, vagy a spekulánsok és a termelői szféra, illetve az állami bürokrácia és a versenyszféra ellentéteiről.

Sokan úgy tekintenek a globalizációra mint lineáris és megállíthatatlan folyamatra. A gyakorlat, a történelmi tapasztalatok azonban mást mutatnak. Inkább egyfajta globalizációs hullámzást, vagy árapály jelenség tapasztalható. Időnként a globalizáció olyan sikeres volt, olyan jólétet eredményezett, hogy az abban a korban élő gondolkodók olyan meglátásaikat írták le, mint hogy ez a történelem vége, vagy hogy soha nem lesz háború, mert a nemzetgazdaságok összefonódása ezt megakadályozza. Egy-egy ilyen korszak volt az ezredforduló, valamint a 19. és a 20. század fordulója is. Mindkettő háborúval ért véget. De a 20. század közepén is háborúba torkollottak a folyamatok. Csak remélhetjük, hogy most nem ez lesz a vége…