A szövetséges erők 1944 őszén vették először fontolóra az Auschwitzbe vezető vasúti vonalak bombázását. Winston Churchill készíttetett egy erre vonatkozó tervet, de az sosem jutott el a megvalósításig. 1945. január 17-én az SS megkezdte Auschwitz-Birkenau evakuálását. Hatvanezer fős halálmenetet indítottak gyalog a Birodalom belseje felé. Tíz nappal később a Vörös Hadsereg néhány száz fős zászlóalja felszabadította a 7500 magára hagyott foglyot. A civilizált világ négy és fél év, valamint egymillió háromszázezer ártatlan emberi élet után döntött úgy, hogy elég volt!
A történelemkönyvekben Auschwitz néven emlegetett koncentrációs tábor valójában három nagy és több tíz kisebb munkatáborból állt. Az Auschwitz I. táborban főleg vegyi és orvosi kísérletek folytak. Itt vizsgálta Josef Mengele az ikerszülések előzményeit, és Carl Clauberg a sterilizációt. Ezen a helyen tesztelték sikeresen 1941. szeptember 3-án 600 szovjet hadifoglyon a hidrogén-cianidot, azaz a Zyklon–B-t. A táborban a zsidók mellett politikai foglyok, értelmiségiek, homoszexuálisok és prostituáltak is éltek.
Auschwitz III. (Monowitz) munkatábor volt. A németek itt fejlesztették ki a műbenzint és a műgumit, de a foglyok hadiüzemekben, bányákban és öntödékben is dolgoztak. Ezen a helyen csak a legyengült munkaképtelenekre várt halál.
Az igazi terror Auschwitz II.-ben volt, amit Birkenau néven ismerünk. Ide futottak be egész Európából a zsidókat szállító szerelvények, és itt döntöttek az azonnali megsemmisítésükről, vagy a további agóniáról. A rámpán télen-nyáron, éjjel-nappal, hóban-szélben zajlott a szelektálás. Akiket jobbra küldtek, azok egyenesen a gázkamrákba mentek, a többiek számára volt némi remény. Birkenau „kapacitása” napi mintegy 20 000 fő volt. A négy gázkamra és a négy krematórium 15 kemencéje ennyi embert tudott megsemmisíteni nap mint nap. Akiket nem emésztettek el a kemencék, máglyán végezték. Külön csoportba kerültek a Birodalom számára legértékesebb lények: az ikrek, a törpék, az arcüszögösök, a valamilyen fejlődési rendellenességgel születettek és a cigányok. Rajtuk próbálták Mengeléék kikísérletezni, hogyan tud gyorsan sok ikergyermek foganni. Rengeteg felsőbbrendűre volt ugyanis szükség a németek által megszállt területek benépesítésére Európa-szerte. Másrészt fontos cél volt az életre méltatlan fajok biológiai degenerációjának bizonyítása is. Dr. Nyiszli Miklós hét hónapon át volt itt boncolóorvos, holott a tábor kegyetlen törvényei szerint legfeljebb négy hónapot maradhatott volna életben.
Hetven évvel azután látogattam el a halálgyárba, hogy az utolsó kemence is kihűlt, az utolsó füstcsíkot is elfújta a szél, az utolsó teherautónyi hamut is elvitte a Visztula. Hogy mit éreztem a rámpán, a barakkokban, a szögesdrótok között, a több tíz köbméter emberi hajat látva, a gázkamrában, a kemence előtt, a kémények árnyékában a januári borotváló auschwitzi szélben?
Igazságtalanságot.
