2021. december 5., vasárnap
A VASÁRNAPI FEKETE MELLÉ

Nolimpia

A Szerbiai Olimpiai Bizottság (OKS) decemberben, az eredeti terminusban, létszámhiány miatt nem választott elnököt. Február végéig nem is választhat, amire a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) rendelkezései alapján köteles lenne. Ennek persze következményei lehetnek, annak függvényében, hogy milyen mértékben lesz megértő a NOB az előállt helyzet iránt. Az OKS szerint megússzák büntetés nélkül, elvégre, mint mondják, sokkal nagyobb gond lenne, ha a politika avatkozott volna be.

Talán mondani sem kell, hogy az ügy hátterében igenis a politika húzódik meg, különben a statútum nem lenne olyan, amilyen, hisz egykor úgy alkották meg, hogy a választásba bele lehessen szólni, és azt tegyék tisztségbe, akit a mindenkori hatalom a saját ízlése szerintinek lát.

A fenti kérdés azonban a jelen pillanatban nem égető, egyrészt mert úgysem lehet elsietni, másrészt a legjobb minőségű üveggolyóból sem lehet megjósolni, mely bonyodalmak következhetnek még.

Itt talán azt is megemlíthetjük, hogy, habár ellenzi a lokális politika beleszólását, illetve erősen támogatja a nemzeti bizottságok önállóságát, a NOB sem politikamentes. Mondjuk a játékok rendezőinek pályázási folyamatával és megválasztásával kapcsolatban. Ilyesmiről annak idején a néhai Artur Takačcsal is beszélgettem, akinek egyrészt nagyon is betekintése volt a NOB függönyei mögé, másrészt lelkes beszélgetőtárs, közlékeny ember volt.

Mert az olimpiákat ugyan városok pályázzák és rendezik meg, a garanciákat biztosító és a tárgyaló felek viszont az állami szervek. Közpénz nélkül ugyanis nem megy, a hasznot remélő magántőke pedig csak az állam partnere lehet, többek között különféle beszerzési, építési és reklámügyek terén.

Az egész kérdés bonyolultsága, a mindenütt jelen levő nagyzolási mánia és a költségek rejtélyes, de erőteljes megnövekedése komoly gondokat állít a rendezni kívánó városok és államok elé. S egyáltalán nem csoda, hogy a politika, amennyire burkoltan csak lehet, de mindenképpen jelen van benne, és döntő tényező is, ami fölött a NOB-ban rendre szemet hunynak.

Mindezért: olimpiát rendezhet-e 2024-ben Budapest?

Az első adódó válasz: igen. S ezután következhet a kevésbé burkolt politika. Vajon egy politikai garnitúra kizárólag a sport és a nemzeti érdekek miatt vállalná? Mert vegyük, hogy eleve azért pályázik, mert tudja, hogyan teremti elő a szükséges pénzt. Vagy éppen politikai nagysága biztosításának érdekében? Ami mellesleg megszokott, így csinálják mindenütt. Az ellenzéknek pedig nagyon jó ürügy a támadásra. Budapesten valóban az egészségügy, az oktatás, a megélhetés, a lakhatás és az országos infrastruktúra mint fontosabb és sürgős megoldásra váró kérdések miatt?

Lehet, de nem biztos. Esetleg népszavazás mondja ki a nolimpiát (az angol no olimpiából), vagy éppen áldást ad rá. Így vagy úgy, a politika mindenképpen mossa kezeit. A végén pedig mindegy is lehet, hisz szeptemberben a NOB-tagok szavazatai alapján Los Angeles vagy Párizs lehet a befutó.