Hétfőn bekövetkezett a Formula–1-ben az, amiről mindenki tudta, hogy egyszer meg kell történnie, de senki sem tudta elképzelni, hogy milyen lesz a világ ezt követően. A gyakran csak a száguldó cirkusz mindenható uraként emlegetett Bernie Ecclestone lemondott tisztségéről, immár nem ő mozgatja a szálakat, nem ő intézi a sport üzleti ügyeit, és nincs szavazati joga a döntéshozásban sem. Szerepét egy, a sport horizontján 2016-ban feltűnő amerikai médiavállalat, a Liberty Media vette át, amely megkezdte az F1 kereskedelmi jogainak felvásárlását, és nyitottabb, nézőorientált szemléletet ígér az elkövetkező évekre.
Már csak azért is szokatlan lesz Ecclestone hiánya, mert a jellegzetes külsejű brit üzletember már közel fél évszázada meghatározó alakja volt a világbajnokságnak. És most tekintsünk el attól, hogy az 50-es években még ő is versenyzőként szeretett volna érvényesülni, ám néhány nagy baleset és az 1958-as Monacói Nagydíjra való sikertelen kvalifikálás után belátta, hogy kivételes üzleti érzékével messzebbre juthat, mint vezetési képességeivel. 1971-től aztán csapatvezetője lett a Brabham istállónak, amelynek a következő évtizedben kétszer is bajnoki címet szerzett Nelson Piquet, de Ecclestone ekkorra már magasabb szintekre is betört: élére állt egy szervezetnek, amelyben a privát csapatok érdekeiért harcolt az FIA-val szemben. Munkássága és elismertsége révén végül 1996-ban megvette az F1 kereskedelmi jogait a Nemzetközi Automobil-szövetségtől, és azóta az ő cége, a FOM kezében volt a gyeplő: tárgyalt a csapatokkal a bevételek elosztásáról, tárgyalt a versenyt rendezni óhajtó pályákkal, tárgyalt a tévétársaságokkal, és közben a terméket, a versenyzést is próbálta vonzóbbá tenni. Voltak nagyszerű húzásai és sokat kritizált döntései is, de azt senki sem vitatja, hogy nélküle az F1-nek aligha lenne ilyen hírneve és ismertsége.
Az utóbbi években azonban egyre több jele látszott annak, hogy Ecclestone uralma a végéhez közeledik: jogköre egyre csökkent, már a 86. életévét is betöltötte, és hát egyszer mindenki számára eljön a visszavonulás ideje. A Liberty érkezését ő is támogatta, belátta ugyanis, hogy az új tulajdonosok képesek lehetnek olyan utakat megnyitni a médiában az új, fiatal nézők bevonzása érdekében, amelyekre Ecclestone már nem volt fogékony, egy ilyen szemléletváltásra pedig nagy szükség is van: egy nemrég lefolytatott globális közvélemény-kutatás felfedte, hogy az elmúlt három év során az F1 közönségében csak 0,3% volt az újonnan csatlakozott nézők aránya, a mai fiatalokat tehát egyszerűen nem képes megszólítani a sport.
Már korábban is feltételezték, hogy ha Ecclestone egyszer visszavonul, egyetlen ember nem lesz képes a helyettesítésére, és így is történt: három embert mutattak be az új vezetőség képviseletében. Közülük elsősorban egy bajszos úriember arcát kell megjegyezni: Chase Carey az F1 új elnökeként igyekszik egyben tartani a szálakat, de a két fő tevékenységi kör élére másokat nevezett ki. Sean Bratches lesz az, akit ritkábban fogunk látni, ő a marketingrészleget tartja majd kézben, a sport technikai oldalának vezetése pedig egy rendkívül népszerű és sikeres szakember, Ross Brawn kezében összpontosul. Brawn több évtizedes F1-es munkássága alatt a Benettont, a Ferrarit, 2009-ben a felvásárolt Hondát és távozása előtt a Mercedest is bajnokcsapattá kovácsolta össze, három év pihenő utáni visszatérésével pedig eddigi legkomolyabb feladatára vállalkozott: olyan irányba terelni az F1 szabályait, hogy a versenyzés ismét izgalmas, fordulatos legyen, az autók és a technika pedig lenyűgözze a nézőket.
Kicsit rosszkor jött, hogy éppen az idei évre fognak jelentősen átalakulni és gyorsulni az autók, ráadásul egyre többen aggodalmaskodnak amiatt, hogy ez sem a megfelelő irány, és az előzés még az eddigieknél is nehezebb lesz. Az ítélethirdetéssel azért még várjuk meg az első néhány versenyt, de az valószínűnek tűnik, hogy egy Brawn ötletein alapuló újabb átfogó átalakulásra még várni kell majd pár évet. Addig is számítsunk arra, hogy a Liberty fogyaszthatóbbá, a kor információs technológiáját kihasználva követhetőbbé és hozzáférhetőbbé teszi a Formula–1-et a nézők számára, üljenek akár a lelátókon, a tévé előtt vagy a fotelben okostelefonnal a kezükben.
A rengeteg változás fényében egy dolog biztos: nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy hátat fordítsunk az F1-nek, hiszen a pozitív fordulatok még csak most jönnek.
