2024. április 23., kedd

A tél markában

Nem tudom, városon hogy van, de falun az ember folyton panaszkodik az időjárás miatt. Nyáron nem jó, ha nagyon meleg van, mert megfől az ember. Ősszel nem jó, ha esik az eső, mert nem lehet dolgozni a határban, de az sem jó, ha nem esik, mert kellene a vetésre.

Télen nem jó, ha hideg van, mert sokat kell tüzelni és nem lehet kimozdulni, de az sem jó, ha nincs hideg, mert nem tesz jót az egészségnek, meg a férgek is könnyebben átvészelik telet. Kezdem azt hinni, hogy nincs is olyan időjárás, ami megfelelne a falusi embernek. Mi magyarok egyébként is hajlamosak vagyunk mindenben a rosszat látni, viszont az már a médiának köszönhető, hogy katasztrófahelyzettől tartunk, ha a hőmérő 0 Celsius-fok alá süllyed. Mínusz 10 foknál már extrém hidegről beszélünk, 15 centiméteres hóesés estén pedig attól tartunk, hogy lebénul a forgalom.
Kezdjük ott, hogy télen hidegnek kell lenni. Az más tészta, hogy a globális felmelegedés másfelé visz bennünket, de az a természetes, ha télen farkasordító hideg van. Nevetséges szélsőséges hidegről beszélni, amikor −15 fokot mutat a hőmérő, mert szinte minden télen lehűl ennyire a hőmérséklet. Szélsőséges hideg Oroszországban van. A jakutföldi Ojmjakom falu a föld leghidegebb települése, gyakori a −60 fok alatti hőmérséklet. 1926-ban −71,2 Celsius-fokot mértek. Szóval, ott tényleg extrém hideg van, de az ott élőket mégsem zavarja annyira, mint minket a −10. Az ojmjakomi iskolában akkor tartanak iskolaszüneti napot, ha −52 fok alá csökken a hőmérséklet, a piacon pedig centire adják a tejet.
Hogy őszinte legyek, az itteni emberek sem paráztak be mindig ennyire a téltől, az elmúlt 30 év téli átlaghőmérséklete pedig enyhe, de növekvő tendenciát mutat. Szóval, régebben hidegebbek voltak a telek, több hó esett, és az élet mégsem állt le. De akkor most mi a baj? Talán kezdjük a leglényegesebbel, azzal, hogy csórók lettünk. Az átlagembernek bizony drága a tüzelőanyag, és nem mindegy, hogy 1-2 Celsius-fokban, vagy −10 Celsius-fokban akarjuk felfűteni a szobát. Részben ezért tartunk a hidegtől, részben a felgyorsult életvitel miatt. Télen az a természetes, hogy lelassul az élet, de manapság erre nincs idő. Az országunkat átszelő autóutat már annyira sózzák, hogy szinte porol a sótól, de még így is gyakran történnek balesetek. Mindenki annyira rohan, hogy nincs ideje lassabban, óvatosabban hajtani a jeges, havas úton. Másrészről meg kényelmesebbek lettünk: könnyebb a meleg szobában bámulni a tévét, mint kint a fene hidegben lapátolni a havat. Az elkényelmesedés fiatalra és öregre egyaránt érvényes, csak mindenki mást talál ki arra, hogy mi baja a téllel. És erre jön a média által keltett pánikhangulat, hogy már nem csak a terroristák szélsőségesek és veszélyesek, hanem a tél is. Lehet, hogy a TV2 azt is kideríti, hogy együttműködik az Iszlám Állammal.
Félretéve a tréfát, a téllel nincs semmi baj. Ha az ember megfelelően felkészül rá, akkor nem szélsőséges, nem veszélyes. A baj a mi fejünkben van, és az a szélsőséges, amit elhitetnek velünk. Télen igenis hidegnek kell lenni. Nekünk pedig rétegesen kell öltözködnünk, havat kell hánynunk, tüzelnünk kell és nem pedig folyton nyavalyognunk, hogy ez nem illeszthető bele az önmegvalósítási folyamatunkba. Élvezni kell a telet, mert nem a tél markában vagyunk, hanem az emberi hülyeségében.