A magyarországi jégtörő hajók, amelyek hétfőn késő délután hajóztak be a Duna szerb felségterületére, most Gombostól 13 kilométerre vannak. Az érdemi bevetést Dályánál kezdik meg, ahol a kanyarulat felett és alatt is jégdugó alakult ki.
A szerbiai, Greben névre keresztelt jégtörőt Belgrádból Szendrő irányába irányították, onnan kellene eljutnia Kladovóba, a tervek szerint három napon belül. Így a đerdapi vízierőművet is megvédik, magyarázta Veljko Kovačević, a közlekedési minisztérium vízi közlekedéssel megbízott helyettes államtitkára. Elmondása szerint a Grebent a Bor tolóhajó kíséri, hogy eltisztítsa a jeget, amelyet „társa” feltört. A Topola tolóhajó is állandó bevetésen van. A hajó kapitánya, Žarko Opačin, azt mondja, hogy a Dunán a jég vastagsága egy és két méter között alakul.
Slobodan Sovilj, a Köztársasági Hidrometeorológiai Intézet munkatársa szerint a jéghelyet a következő hét-nyolc napban biztosan nem fordul jobbra, tekintettel arra, hogy Szerbiában és a környező országokban is alacsony hőmérsékletek várhatóak, amelyek napközben sem haladják meg a 0 Celsius-fokot, vagy ha igen, akkor alig. A szakember szerint nem tudni, hogy meddig tart a hideg időjárás, egyelőre semmi sem utal arra, hogy a hőmérő higanyszála hamarosan huzamosabb ideig a pozitív értékek között mozogna majd.
A Vajdaság Vizei Közvállalatból sem hangzottak el optimista értékelések. Aleksandar Nikolić, a közvállalat munkatársa szerint valós a veszélye annak, hogy megismétlődik az 1956-os, úgynevezett jeges árvíz, amely elsősorban Magyarországon okozott hatalmas pusztítást. Ha a Duna felső folyásának régiójában megkezdődik az olvadás, feltehetőleg valamikor márciusban, tetemesen megemelkedik a folyó vízszintje, így megtörténhet, hogy a jég formájában kialakult akadály meggátolja a megnövekedett víztömeg zavartalan folyását, magyarázta Nikolić.
A szakirodalom szerint az 1955-56-os esztendő telének végén többféle ok egyidejű kölcsönhatása eredményezte, hogy a Duna magyarországi – elsősorban annak Dunaföldvár alatti – szakaszán addig nem tapasztalt erősségű és magasságú jeges ár pusztított. Az 1956. január közepe és március közepe közötti időszakot a szigorú, hosszú tél, a kemény fagyok, majd a Duna különböző, felsőbb szakaszain a korábbiaktól és egymástól is eltérően erős olvadás, jelentős csapadék, gyors árhullám jellemezte. Az alacsony és a magas hőmérsékletek közötti szokatlanul nagy különbségének, illetve azok gyors váltakozásának az volt a következménye, hogy a folyó több száz kilométeres szakasza teljes szélességben befagyott és vastagon állt rajta a jég.
Újabb és újabb ár, majd hideghullámok, lefagyó és összetorlódó, megbonthatatlan jégtömegek, lassú jégmozgás, vízvisszaduzzasztás rontották a helyzetet. Az addig nem mért vízmagasságok, alacsony, gyenge töltésekkel párosultak. Március első és második hetére katasztrofális jeges árvíz alakult ki. Kiürített települések, gátszakadások, elárasztott területek, lerakódott iszaptenger jellemezték a katasztrófát.
