2022. január 24., hétfő

Marad a bűvölő választék az olajpiacon

Egy évvel ezelőtt mindenki azt latolgatta, mi lesz a kőolaj és az egyéb nyersanyagok kitermelésével, világpiaci árával. A múlt év végén azonban már nyilvánvalóvá vált, hogy a kőolaj megdrágul, s az egyéb nyersanyagok ára is feljebb ment, hosszú csökkenés után.

A lendület nem torpant meg, de folyamatos áremelkedéssel nem lehet számolni. A kőolaj világpiaci ára a november végén kötött megállapodás hatására kezdett emelkedni. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) akkor döntötte el, hogy 2017. január 1-jétől csökkenti a kitermelést. Nyolc év óta ez volt az első ilyen jellegű egyezség, amelynek értelmében a tagállamok összesen 1,2 millió hordóval kevesebbet (vagyis együtt csak 32,5 millió hordóval) hoznak naponta a felszínre.

Az idei évtől azonban nem érdemes olajárrobbanást várni. A túlkínálat csökkenhet ugyan, de további erőteljes drágulás nem valószínű, legalábbis a szakértők többsége szerint.

Hiánytól sem kell tartani, mivel az OPEC-döntéssel lényegében az eddigi legdinamikusabb kitermelést igyekeznek kissé visszafogni fél évre. Nem többre, a novemberi megállapodás ugyanis mindössze ennyi időt javasol. Hogy utána mi lesz, majd kiderül a nyáron.

Addig is átlag ötven dollár körüli nyerskőolaj-árra kell számítani. Az OPEC nyilván ennél sokkal többet szeretne. Alighanem azt sem bánná, ha a piac minél közelebb kerülne az egyensúlyi helyzethez, és ha minél magasabb szinten stabilizálódna az olajár.

Az utóbbi feltétel már-már meg is teremtődött, igaz, nem az áhított ártartományban. Amióta ugyanis 2016 második felében elkezdtek szivárogni a hírek a kitermelés csökkentéséről, majd november 30-án a hivatalos bejelentés is elhangzott, a nyers kőolaj kereskedői fokozatosan kialakították az új árat.

A versenyben az Északi-tengerből származó Brent nyert, hiszen az elmúlt egy évben (elsősorban az utóbbi hónapok változásainak köszönhetően) 50 százalékkal drágult meg, s jelenleg hordóját 56 dollár körüli áron árulják. Az egyéb típusok és a kőolajszármazékok szintén többe kerülnek, de nem annyival, mint a Brent.

Az egyesült államokbeli palaolaj kitermelése is meglódult, mert ilyen árak mellett már megéri a sajátos technológia alkalmazása, amely hónapról hónapra egyre gazdaságosabb. Ha pedig még egy kis drágulás is jön, az ismét a termelés felfutását eredményezheti.

De nem csak az USA-ban, másutt is. Akár az OPEC-en kívüli országokban, akár az olajkartellen belül. Az aggodalom azért megalapozott, mert a múltban sokszor előfordult, hogy az OPEC-ben sem mindenki tartotta magát a vállalt kötelezettségéhez. A többiekről nem is beszélve. Igaz, 2016 végén több kívülálló ország is megállapodott a termelés visszafogásáról, de ez nem garancia semmire.

Ha tehát 2017 első felében egyik-másik OPEC-tag (vagy néhány másik állam) kicsit túllépné a vállalt korlátozást, s több kőolajat hozna felszínre, máris felborulna az egyezség, aminek jelentős túlkínálat lehet a következménye. Ez pedig (ismét) komoly korlátot szabhat az áraknak.

Becslések szerint az év első félében egy hordó nyers kőolajért ideális esetben sem adnak többet 60 dollárnál. Könnyen lehet, hogy egész évben sem.

A kínálat mellett természetesen figyelembe kell venni a keresletet is. Jelenleg úgy tűnik, hogy sem Európában, sem Észak-Amerikában nem várható kirobbanó gazdasági növekedés. Kína sem teljesít már olyan jól, mint néhány éve, vagyis a túlzott kereslet okozta árfelhajtásra nemigen lehet számítani.