2024. április 25., csütörtök

A Nagy Testvéren múlik

Az emberek már régen tudják, hogy az utóbbi negyed században nem kevesen gazdagodtak meg igen gyanús körülmények között, de az állam mindenkori vezetői eddig úgy viselkedtek, mintha minderről fogalmuk sem volna. Az utóbbi években a parlament elfogadta az extraprofitról szóló törvényt, amely arra volt hivatott, hogy akik túlzott javakat halmoztak fel, igen sok esetben bizonyíthatatlanul ugyan, de több mint gyanús módon, különadót fizessenek. Ezt követte a jogi aktus a jövedelem és a kiadások keresztezett ellenőrzéséről, de mindkét esetben még szerénynek sem nevezhető eredmény született. Mint már annyiszor megtörtént, ezúttal is „minden csoda három napig tartott”. Az érintettek erre a viszonylag rövid időre visszafogták magukat, s igyekeztek törvénykövetően élni és harácsolni, majd amikor elült a por, ott folytatták, ahol abban sem hagyták.

A legújabb, a korábbiakhoz kísértetiesen hasonlító, nyilatkozatdömping közvetlenül újév előtt lepte meg a polgárokat. „Legmagasabb” helyről érkezett ugyanis a bejelentés, miszerint készülőfélben van a vagyon eredetét vizsgáló törvény. Igaz, a „hatósugara” csak az utóbbi öt évre terjed ki, s a szakemberek máris csóválják a fejüket, hogy vajon miért csupán ilyen rövid időre visszamenőleg tervezik ellenőrizni az esetleg törvénytelen vagyonosodást, mikor köztudomású, hogy a mostani nábobok még a háborús években indították el a bizniszt, amellyel mesés vagyonra tettek szert.

Az első jelek szerint továbbra is érinthetetleneknek számítanak az ilyen-olyan „királyok”, hiszen elsősorban azokat fogják majd sarokba szorítani, akik – elvileg – munkanélküliek, de a telet valamelyik mondén síparadicsomban, a nyarat pedig felkapott üdülőközpontban töltik. Ugyanakkor még alig nagykorú csemetéjük méregdrága kocsival furikázik, s – esetleg részegen – okoz olykor életet követelő balesetet.

A kiszivárogtatott hírek szerint a törvény alapját ezúttal is a legális bevétel és az életvitelhez szükséges pénz összehasonlítása képezi, de nem tér ki olyan esetekre, amikor valaki Jugoszlávia valamelyik köztársaságában volt vezetői tisztségben, majd idejében visszavonult a szülőföldjére, vagyis Szerbiába, és hatalmas üzleti tevékenységbe kezdett. Mégpedig olyan felszereléssel, amelyet egyik napról a másikra aligha lett volna képes beszerezni.

Egyelőre arról sincs szó, hogy a leendő törvény számon kérné, hogy miből lehet gyárakat, hatalmas termőterületeket, bankokat vásárolni, vagy éppen a nyugati cégek által emelt bevásárlóközpontokhoz hasonló áruházakat építeni.

S ezen a ponton esetleg eljuthatunk a felismerésig, illetve a kérdések kérdéséig: elsősorban mire van szükség ahhoz, hogy a majdani törvényt eredményesen végre lehessen hajtani? Nos, nem kétséges, hogy mindenekelőtt erős és eltökélt politikai szándék szükséges. Vagyis olyan elhatározás, hogy valóban senki se legyen kivétel, attól eltekintve, hogy a (közel)múltban miniszter volt-e vagy valamelyik, éppen regnáló párt fő anyagi támogatója.

A hozzáértők szerint még a valódi politikai akarat is kevésnek bizonyulhat, ha nincsenek megfelelő adószakemberek, akik mindezt képesek lennének végrehajtani. Kezdő közgazdászokra és könyvelőkre aligha lehet bízni ilyen feladatot, hiszen a pénzemberek általában igyekeznek körülvenni magukat minden hájjal megkent jogászokkal és könyvelőkkel, akik könnyedén megtalálják a kiskapukat és a törvényen üthető réseket.

Ezzel kapcsolatban populista demagógiának tűnik az a kijelentés és egyben ígéret is, hogy hamarosan nem kevesebb mint száz adóellenőrt vesznek fel. Mit ér azonban a diplomájuk, s pláne a pártkönyvecskéjük, ha nem lesznek képesek (és elég bátrak) arra, hogy megtalálják az elrejtett vagyont?

A szemre szépnek és elvileg üdvözlendőnek tűnő kinyilatkoztatott akaratnak azonban már most van egy szépséghibája. Nehezen érthető, hogy miért hangoztatják már most, hogy az idén (mikor?) a körmükre néznek az adó- és más csalóknak? Időt, tehát egérutat adnak az esetleg érintetteknek, hogy a törvény szempontjából idejében hófehérre sikálják minden vagyontárgyukat?

A jelenlegi szerbiai politikai felállásból azonban nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez a törvény eredményessége is a Nagy Testvér akaratán áll.