2022. július 4., hétfő

Cimboraság

Feltette a napokban az egyik cimborám, Mészöly Ági a kérdést, hogy mikor és hogyan csatlakoztam az Író Cimborákhoz, és mit jelent nekem ez a tagság. Arra kért, válaszomat néhány mondatban foglaljam össze, lévén, hogy röpinterjú készül. A legaktívabb alkotótársak ugyanis lehetőséget kapnak arra, hogy kifejtsék gondolataikat a témában, de helytakarékosan kell a válaszokkal bánni, hogy a blogon mindenkinek jusson felület és megjelenési terminus, aki válaszolni szeretne.

Kíváncsian pörgettem vissza Cimbora-blogunkon a bejegyzéseimet, és meghökkenve tapasztaltam, hogy még 2012. december 15-én jelent meg ott az első versem, az Adventi kalendárium egyik ablakában. Azóta eltelt négy év, több tucat bejegyzésen vagyok túl, az Író Cimborák csoportosulás pedig hamarosan jubilál, ötévesek lettünk.

Pedig mintha most kaptam volna meg Majoros Nóri invitáló levelét, amelyben felhívta a figyelmem az akkor néhány hónapja működő csoportosulás tevékenységére, s kért tőlem bemutatkozó anyagot a blogra. Mi is történt azóta? Hogyan is telt el ez a néhány év?

Alkotómunkával és szerkesztői munkával, azaz témák kitalálásával, felvetett témák továbbgondolásával, levelezéssel, szervezéssel, ismerkedéssel, együtt gondolkodással, csapatmunkával, illusztrátorok és szerzők anyagának párosításával, olvasókkal való levelezéssel, egyeztetéssel, átcsoportosítással, menedzseléssel… és még sok-sok ehhez kapcsolódó tevékenységgel, hisz az Író Cimborák kortárs gyermekirodalmi blog tartama két-háromnaponta frissül, rendszeres alkotómunkával tölthető meg újabbnál újabb versekkel, mesékkel, kritikákkal, interjúkkal, képzőművészeti alkotásokkal.

Már a kezdetekkor szimpatikusnak találtam az alapító tagok elképzelését, hogy egy olyan webfelületet terveztek létrehozni, ahol rendszeresen jelennek meg irodalmi alkotások, ingyenesen elérhetőek, olvashatóak bárki számára, aki a www.irocimborak.blogspot.com oldalra kilátogat. Ez kiváló lehetőség mind olvasónak, mind szerzőnek, hisz a szerzők naprakészen megjelentethetik legfrissebb írásaikat, „letesztelhetik” az olvasókkal, az olvasók pedig a legnevesebb kortárs gyerekszerzők tollából találhatnak a blogon új alkotásokat, s a meglévő kedvencek mellé esetleg újabbakat is szerezhetnek.

Kezdetben nehezen tartottam elképzelhetőnek, hogy több tucat íróember képes lesz tartósan együttműködni, és nem forgácsolja szét az összefogást belső erózió, szakmai féltékenység, kinek-kinek saját munkája folytán kialakult időhiány, az ingyenmunkából gyakran következő csömör, de az idő nem igazolta ezt. Szerencsére. Az immár ötvennél is több főt számláló alkotógárda műhelyként működik, melyen belül egymást inspiráló szellemi energiák hatnak. Nemcsak a havonta váltakozó témákban, hanem a közös megmozdulásokban, a nagyobb irodalmi projektumokban is tetten érhető mindez. Van valami varázslatos abban, amikor egyetlen téma köré írók, költők csoportosulnak, s az elkészült szövegekhez kortárs illusztrátorok készítenek rajzokat, esetleg zene, mozgókép, fotó párosul hozzájuk. Hát még ha olvasók, gyerekek is részt vesznek a közös munkában!

Legkedvesebb témáim azok, amelyek rajzpályázatra érkezett gyermekalkotásokra íródnak, vagy a gyerekekkel készült négykezesek, hisz ilyenkor közvetlen és élő kapcsolatot alakítunk ki az olvasókkal, a célközönségünkkel. Közösen teremtünk és játszunk, s ki-ki megtapasztalhatja, hogy az irodalom nem ijesztő, fenséges valami, hanem szórakoztató, inspiráló játék, a valóság és a kreatív fantázia szüleménye.

Immár öt éve cimboráskodunk tehát, vetjük a betűt, aratjuk a mosolyt. Jól esett most Ági kérdése nyomán végiggondolni, hogy ez alatt az öt év alatt mennyi mindenben vettünk közösen részt, és mennyi mindent sikerült létrehozni. Kíváncsian várom a Cimborák röpinterjús válaszait, vajon ők hogyan élték meg, hogyan tapasztalták meg mindezt.

A fentebb említett honlapcímen hamarosan olvashatók lesznek a válaszok, egyéb meglepetés-alkotások mellett. Akinek van kedve, látogasson el a Cimbora-blogra, sok izgalmas bejegyzést találhat ott, nem csak a szülinapunk apropóján.