2024. március 29., péntek

Pénzt osztanak Finnországban

Kétezer munkanélküli állampolgár segély helyett havi 560 eurót kap adómentesen

Svájcban referendumon utasították el tavaly az alapjövedelem bevezetését, Finnország azonban másként döntött. A 2015-ös választási ígéretével összhangban Juha Sipilä miniszterelnök és kormánya javaslatára még abban az évben törvényt fogadtak el, amelynek értelmében 2017 kezdetétől kétezer munkanélküli finn állampolgár segély helyett havi 560 eurót kap adómentesen. Az összeg valójában feltétel nélküli alapjövedelem (FNA), amelyre a kiválasztottak két évig jogosultak, de egyéb szociális támogatásban nem részesülhetnek.

Bár az ötlet nagyon régi, ilyen széleskörű megvalósítására még sehol nem volt példa.

Ha a (próba)program eredményesen zárul, az egész országban bevezethetik a rendszert. Akkor pedig az 5,5 millió lakosú Finnország lehet az első a világon, ahol mindenki (akár határozatlan ideig) részesülne a – jelenleg még különleges – juttatásban. Egyelőre csak azért lóg ki az államok sorából, mert nemzeti szinten kezdett ekkora horderejű vállalkozásba.

A finn szociális kísérlet talán választ ad az FNA hasznosságával, hatásaival és fenntarthatóságával kapcsolatos kérdésekre, esetleg eloszlathatja a szkeptikusok, bírálók kételyeit, vagy éppenséggel megerősítheti azokat.

A Sipilä-kormány mindenesetre optimista. Az újítástól a munkanélküliek életminőségének javulását, a szociális támogatások és ellátások rendszerének egyszerűsödését, a munkaerőpiac kedvező átalakulását, valamint a szegénység és a bürokrácia csökkenését várja.

Az alapjövedelmet feltétel nélkül folyósítják, ami a remények szerint a kedvezményezettek számára sokkal nagyobb lehetőséget biztosíthat az át- és önképzésre, vagy épp vállalkozás alapítására, mintha munkanélküli segélyben részesülnének. Az ugyanis feltételekhez, szabályokhoz van kötve, ráadásul átmeneti jellegű.

Az alapjövedelem tartós bevezetését több uniós tagállamban (így Hollandiában, Olaszországban és Spanyolországban) fontolgatják, de másutt is (például Kanadában). Sokfelé azonban viszolyognak még a gondolatától is, mert tartanak a következményektől. Az ellenzők egyik fő érve az, hogy az államnak erre nincs elég pénze. Ha viszont mégis rászánná magát ilyen jövedelem bevezetésére, azzal növelné a költségvetési hiányt (nemkülönben az adókat, hogy részben csökkenthesse a deficitet), gyengítené a gazdaságot, ráadásul tömegeket sarkallna henyélésre, munkakerülésre.

A támogatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi, vagyis a 4. ipari forradalom és a technikai-technológiai fejlődés gyökeresen alakítja át a gazdaságot, az emberi társadalmat, aminek következtében milliószámra szűnhetnek meg a munkahelyek, kerülhetnek utcára emberek. Az a példátlan helyzet alakulhat ki, amelyben ugrásszerűen megnőhet a munkanélküliek száma, miközben a gazdaság teljesítménye javulna.

Az újítás pártolói azzal érvelnek, hogy az állásukat elvesztett óriási tömegek elszegényedésének, elkallódásának megakadályozására, és persze vásárlóképességének részleges megőrzésére épp a feltétel nélküli alapjövedelem lehet a megoldás. Amellett, hogy a szociális gondokat is enyhítené (jó esetben megoldaná), még az emberi méltóság megőrzéséhez is hozzájárulna, legalábbis ha elégségesnek bizonyulna az egyén alapvető szükségleteinek kielégítésére.

Az FNA azonban nemcsak pénzről szól, hanem a kapitalizmus és az emberek esetleges új megállapodásáról is.

Bár a finn kísérlet tanulságait leghamarabb két év múlva lehet összegezni, már most nyilvánvaló, hogy a jövőben szükségessé válhat a jelenlegitől teljesen eltérő, új szociális modellek, intézményrendszerek – országos szintű – bevezetése, amelyek biztosítanák a munkanélkülieknek, esetleg minden állampolgárnak az alanyi jogon járó (központi) pénzbeli juttatást. Ha ez elmarad, a következmény akár lázadás, rombolás, társadalmi robbanás és összeomlás is lehet.