Reggel ágyúdörgésre ébredtünk. Kinéztünk az ablakon és az épületek mögött minden dörrenés előtt láttuk a felvillanást. Biztosra vettük, hogy itt valami rendkívüli történik, talán kitört a háború.
Már azon gondolkodtunk, mit kell tennünk és mit tehetünk, amikor az útvezetőnk előző este éjféltájt csak úgy kidobott és ott hagyott bennünket. Nem sok idő kellett azonban ahhoz, hogy megnyugodjunk: ez Málta, ahol gyakran dörögnek az ágyuk, mert nem tudnak semmit megünnepelni ágyúdörgés nélkül. Ünneplésre pedig mindig van ok. La Valetta, a főváros számtalan templománál szinte naponta akad valami búcsú vagy valami ünnepelni való szent, évforduló. Mert a máltaiak szeretnek ünnepelni. A templom ünnepe úgy kezdődik, hogy zenével-énekelve felvonulnak az utcán a templom udvarába. Az ünnep mindig egy máltai sajátossággal zárul: az ágyuk hangversenyével. És aki nem hallotta, el sem hiszi: a különböző kaliberű ágyuk dörgése melódiává tud összeállni.
A látogató gyorsan rájön, hogy Málta az valami más, mint a többi európai ország. Az Európai Unió legkisebb tagja, mindössze 400 ezer körüli lakossal. De ez a miniatűr állam egy csodaország. A hagyományos mércékkel mérve is boldog ország. Gazdasága még a mostani válság idején is az európai átlag többszörösével nőtt: 2013-ban 4,5, 2014-ben 3,5 és 2015-ben 6,2 százalékkal. Népe Európa egyik legősibb nemzete, csak a baszkokról mondják, hogy régebben vannak itt. De ez a nép már időszámításunk előtt a IX. században is létezett, még föníciai, karthágói géneket is őriz. Nyelvüket az arab, olasz és az angol keverékéből gyúrták össze. Úgy számolnak hogy: tlieta, erba, hames, sitt. A felbomlott államokból kiszakadtakat nem számítva Európa legfiatalabb országában laknak: 1964-ben lettek függetlenek, és 1974 óta köztársaság az államuk.
A máltai Európa legmérsékeltebb, legnyugodtabb népe. Ehhez valószínűleg hozzájárul a kötelező szieszta: a kora délután órákra megáll az élet. Na meg a sör. La Valetta valószínűleg a világ egyetlen fővárosa, amelyben nincs ivóvíz. A tengerből állítanak elő ugyan vizet, de az csak fürdésre, mosdásra, mosogatásra használható. És ha már venni kell az italt, az legyen inkább sör. Pintszámra iszák is. (Ebben van némi csalafintaság: a sör behozatala és kivitele érdekében a pint a mi félliteres üvegünket jelenti. De hát a brit pint 568 milliliter, az amerikai 473, miért ne lehetne a máltai pont fél liter?)
A máltaiak büszkék viharos történelmükre is. Jártak itt hódítók: már az újabb korban arabok, szicíliaiak, franciák, angolok. A máltaiak „kiböjtölték” őket. Büszkék arra, hogy a XVI. században ők állították meg a törökök előrenyomulását. De arra is, hogy „nemzeti érdekből” egyetlen máltai sem vesztette életét. Politikai életük is viharmentes: a Munkáspárt békés uralmát jelenti. Január elsejétől kezdve ez az ország az EU elnöklője. Közismert, hogy az elnöklőnek nem sok szerepe van, leszámítva, hogy ő szervezi a különféle szintű tanácskozásokat, tehát hatással lehet azokra. Málta azonban ebben a félévben nagy szolgálatot tehet az EU-nak.
A higgadtságával, mértékletességével, nyugalmával jótékony hatással lehet az unióra. Az EU-nak ebben a félévben nagyon nagy szüksége van a máltai higgadtságra. Mert Európa azt a benyomást kelti, mintha elveszítette volna az eszét. A máltaiak még emlékeznek a görög tragédia tanulságára: az istenek, akit büntetni akarnak, annak elveszik az eszét. A Die Welt már meg is állapította: „Trump, Le Pen és Putyin a feje tetejére állította a világot.” Ebben a felbolygatott világban Európa nem tud racionálisan viselkedni.
Képes az ENSZ-ben a nácizmus dicsőítése ellen benyújtott határozat ellen szavazni, amelyet az ENSZ 115 országa 5,6 milliárd ember nevében megszavazott. Csak azért, mert a javaslatot Oroszország terjesztette be. Az Európai Parlament határozatot fogad el arról, hogy le kell állítani Törökország európai integrációjának folyamatát, amikor a kontinens függővé vált Törökországtól. Belegondolni is rossz, hogy ez az ország, amelyben 3 millió menekült van, beválthatja fenyegetését, hogy megnyitja határait a menekültek távozása előtt. És határozatot fogad el, amelyben egy kalap alá veszi Oroszországot és az Iszlám Államot, amikor Francois Fillon, a mérsékelt francia jobboldal elnökjelöltje is felismerte: Európában Oroszország nélkül semmit sem lehet elintézni. Marine Le Pen, a francia elnökválasztás egyik esélyese fel akarja számolni a közös határt és a közös pénzt, mintha nem tudná, hogy Franciaország az EU kívül csak elég jelentéktelen hatalom lehet. A visegrádi országok ágálnak legtöbbet Brüsszel ellen, holott 2014 és 2020 között mindegyikük kb. egyévi nemzeti jövedelmének megfelelő összeget kap az EU-tól. A britek megszavazták a Brexitet, és most azon törik a fejüket, hogyan lehetne úgy kivonulni, hogy bent maradnak.
Európában mindenütt erősödnek a felelőtlenül lármázó pártok, amelyek a gazdasági válság, a nemzeti kormányok tehetetlensége, egyes rétegek kilátástalanná vált helyzete által kiváltott elégedetlenséget akarják kihasználni a hatalom megszerzésére vagy megőrzésére. Azzal nem is törődnek, hogy ennek milyen következményei lehetnek azon a kontinensen, amelyen az EU 70 évre békét teremtett a 25 év alatt kétszer kirobbant világháború után. Azzal sem, hogy a nemzetállam magában hordja a háború csíráját. És abban a félévben, amikor Málta elnököl, nagy szükség lesz a higgadtságra, már azért is, mert választások lesznek Franciaországban és Hollandiában. Németországban csak elnökválasztás lesz, mert a parlamentet őszre választják. De már ennyi is elég a kedélyek felborzolásához.
