2024. április 25., csütörtök

Magyarzó Pistike messéi

Ismét eljött legkedvesebb családi ünnepünk, amikoris meghitt hangulatban összejövünk a feldíszített műkarácsonyfa alatt, boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, atata pedig kibotorkál az előszobába, hogy visszategye a biztosítékot, amit a kínai gyertyasor ütött ki. Ezután elénekeljük a mennybőlazangyalt.

Amama közben már megterítette az ünnepi asztalt, és behozta a konyhából a finom karácsonyi bablevest vajas rántással, amihez omlós fonott kalács dukál. Utána ízletes pontyszeletek következnek, melyeket atata ránt ki sajátkezűleg, mint dunai halszakértő, és a Cirmi cicánk is kap belőlük, mert imádja a halat, és hadd tudja ő is, hogy ünnep van.

- Az idén megbeszéltük a Jézuskával, hogy tekintettel a reformokkal járó ínséges időkre, nem szórjuk a pénzt ajándékozgatásra – kezdé az ünnepi szónoklatot a fater. - Mert a karácsony elsősorban a szeretet, a békesség és a humánum ünnepe, és felesleges elrontani holmi hitvány digitális ketyerékkel, melyeket úgyis egy-kettő kigusztálsz, Tepisti. A szabadkai civilektől vesszük a példát, akik szintén humánumból aláírásgyűjtést szerveztek, hogy szilveszterkor ne az ismert belgrádi szilikonos pevalyka fellépését finanszírozza a város, hanem azt a pénzt költsék inkább egy helyi beteg gyermek gyógyítására.

Arról is megemlékezett atata, hogy milyen békétlen világban élünk, Berlinben például egy iszlám terrorista a karácsonyi vásár látogatóit gázolta halálra az elrabolt tehergépkocsival, mert neki azt tanították a hittanórán, hogy így kell bánni a barbár európai hitetlenekkel. Csak nem várta meg, hogy a biztonságiak ártalmatlanná tegyék, és rögtön eljusson a mennyországba, mint mártír, ahol hetven szeplőtelen leányzó várja türelmetlenül, hanem gyáván megszökött.

- Még szerencse, hogy mi biztonságban érezhetjük magunkat, főleg mi nők – sóhajta amama.

- Miért csak a nők, Tematild? – csodálkoza atata.

- Azért Tegyula, mert a nők jobban szívükön viselik az utódokat, mint a férfiak, nekik fontosabb a biztonság. Ezt mondta a Vucsics mielőtt elutazott Moszkvába. Vagyis hogy szeretné megörvendeztetni az utódokról gondoskodó nőket, hogy biztonságban érezhetik magukat, mert ő elintézi a ruszkiknál, hogy hamarosan elküldjék a vadászbombázókat.

- Tudnék néhány tippet adni, hogy mivel örvendeztetne meg bennünket a miniszterelnök sokkal jobban, mint a ruszki vadászbombázókkal – bólogata atata. –Megáll az ember esze, amikor hallja a dicsekvésüket, hogy hála az orosz testvéreknek, Szerbia vezető katonai hatalom lesz az egész térségben, és hogy a tíz MIG 29-essel és az ugyancsak beígért harminc páncélossal elrettenti az agresszorokat. Miféle agresszorokat látnak a szomszédban?

- Úgy látszik, Gyula zomzéd, hogy maga megfeledkezik a veszedelmes koszovói albánokról és az ő irtózatos haderejükről – kuncoga a Zacsek, aki még karácsonykor sem foszt meg minket a látogatásával járó élvezettől. –Bármikor megindíthatják ellenünk a triciklis hadosztályaikat. És az összes tűzifát kivágják, ami az útjukba kerül. De különben aláírom a Vucsicsnak, hogy nagyobb biztonságban leszünk a ruszki bombázókkal.

- Nocsak, Zacsek, mióta ez a nagy változás? – döbbene meg atata. –Maga is felzárkózott a kormánykoalícióhoz, mint a legnagyobb pártunk, hogy így helyesel a kormányfőnek? Miért gondolja, hogy a fejünk felett röpködő bombázók növelik a biztonságunkat?

- Azért, mert a repülők általában sokkal biztonságosabbak, mint az autók.

Volt a sógoromnak egy nagybácsija Amerikában, neki például az autózás okozta a halálát.

- Hogyhogy, mi történt?

- Az történt, hogy rázuhant az autójára egy repülő.

Amama azt találgatta, hogy miből is fizetjük ki Putyinéknak a méregdrága harceszközöket, ha a nyugdíjakra is alig futja?

- Ne aggódj, Tematild, állítólag ingyen adják nekünk a MIG-eket, csak éppen a generálozásukat kell megfizetni, merthogy harminc évesek. Lehet, hogy a javításra, amit a keleti testvérek végeznek el számunkra, a gatyánk is rámegy, de majd csak kinyögjük valahogy.

- Nekem lenne egy szerény javaslatom a bombázó importtal járó költségek fedezésére – veté fel a Zacsek. –Miért ne szállíthatnánk nekik például Tomovacsát? Azt a kiváló kerítésszaggató papramorgót, amit személyesen az államelnök kotyvaszt? Ott ugyanis nagy hiány van itókából.

- Honnan szedi, Zacsek, hogy nincs elég töményital a ruszkiknál?

- Most olvastam, hogy Szibériában több mint hatvanan meghaltak szeszmérgezésben, mert nem kaptak vodkát, és ezért alkoholt tartalmazó kozmetikai készítményt ittak. A Tomovacsától kutya bajuk se lett volna.

A megrögzött alkoholista Szergejnek azt javasolja az orvosa, hogy tanuljon meg jógázni, az majd segít leszokni a káros szenvedélyéről. Néhány hónap múlva a doki találkozik a páciens feleségével, és érdeklődik, hogy halad a férje a jógával.

- Nagyon jól, doktor úr, képzelje, most már fejen állva is meg tudja húzni a vodkás üveget!

Kit bombázóval, kit vodkával örvendeztettek meg karácsonyra, a Vajdasági Múzeum tavasszal újraválasztott igazgatóját, Ózer Ágnest pedig leváltással! Amama szerint a tartományi kormányt is biztosan a humánum vezérelte, amikor kiváló muzeológusunkat felmentette, és egy boszniai születésű kádert ültetett a helyébe. Akinek annyi köze van tartományunkhoz, hogy ő javasolta a Tómónak, hogy legyen állami ünnep az az örömteli nap, amikor Vajdaság 1918-ban csatlakozott a Szerb Királysághoz!

- Miért pont humánus meggondolásból mentette volna fel őt a tartományi kormány? – kérdé atata.

- Azért, hogy az ünnepeken több figyelmet szentelhessen családjának. Mert ha nem ez lenne az oka, akkor már biztosan tiltakoztak volna a mi kormánytagjaink.

Jaés Hruscsov a másvilágon kérdi Szulejmántól: hogy van az, hogy a törökök 150 évig uralkodtak Magyarországon, mégse lázadtak fel ellenük a magyarok, mint az oroszok ellen ötven év után.

- Talán azért, mert nem tettük kötelezővé a mohácsi vész megünneplését.

PISTIKE, humánus civil és meghitt muzeológus