Csütörtökön nyílt meg Szabadkán a Gaj utca 50-es szám alatt a melegedő, ahol a rászorulók és a hajléktalanok a leghidegebb napokban szállást és ellátást kaphatnak. A létesítményben egyelőre húsz személy számára biztosítottak elszállásolást, de szükség esetén újabb ágyakat is felállíthatnak. Azok, akiknek nincsen otthonuk, vagy házukat, lakásukat nem tudják felfűteni, ágyat, napi háromszori étkezést – ebből egy alkalommal meleg ételt –, orvosi ellátást és tisztálkodási eszközöket kapnak. A melegedőt a Caritas, a Vöröskereszt, a szabadkai helyi önkormányzat és a helyi szociális központ közösen működtetik.
(Fotó: Pesevszki Evelyn)
A melegedőt csütörtökön Ilija Đukanović, a Szabadkai Városi Tanács szociális ügyekkel és egészségüggyel megbízott tagja is megtekintette. Elmondása szerint a rászorulókat a Szociális Központ irányítja a melegedőbe. Tavaly 336 ezer dinárt fordítottak a létesítmény fenntartására, a jelenlegi becslések szerint az idei költségek is nagyjából ezen a szinten lesznek. A korábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy az objektumban elsősorban visszatérő rászorulók keresnek menedéket az év leghidegebb napjain, emelte ki Đukanović.
A melegedőben tartózkodók orvosi ellátásban is részesülnek, mondta dr. Siniša Trajković, a Vöröskereszt szabadkai szervezetének titkára. Mint hozzátette, tavaly a téli időszakban összesen 32-en vették igénybe a létesítményt, naponta átlagban húszan tartózkodtak a Gaj utca 50-es szám alatt. Az időjárási viszonyokhoz alkalmazkodva tavaly összesen háromszor nyitották meg a létesítményt, összesen 38 napig fogadták a rászorulókat.
|
Másfél évtizede az utcán Takács Tamás tizenöt éve él az utcán. Ott húzza meg magát, ahol éppen tudja. Olykor üresen álló házakban keres menedéket, máskor ismerősöknél, ám ilyen szerencséje csak nagyon ritkán van. Miközben az illetékesek a tisztára sikált és kellemesen meleg helyiségben a sajtónak nyilatkoztak, Takács Tamás türelmesen várta, hogy beléphessen a létesítménybe. Az újságírók hada elől sem futamodott meg, azt mondja, nem szégyelli, hogy ilyen körülmények között él, így hozta a sors. Valamikor esztergályosként dolgozott a Severben tizenhárom évig. Aztán a kilencvenes évek elején közbeszólt a háború, ő is behívót kapott, Horvátországba vitték. Amikor hazajött, Magyarországra költözött, majd évekkel később, amikor visszajött, leégett a háza. Onnantól kezdve él az utcán. A melegedőbe több éve visszajár. Azt mondja, mindent megkap, amire csak szüksége lehet. Kezeit mutatja, amelyeket vörösre cserzett a hideg. Ha nem lenne a melegedő, nagyon nehéz napok várnának rá, vallja a férfi. |
Miroslava Bagavacnak, a szabadkai Szociális Központ megbízott igazgatójának értékelése szerint a város összlakosságának számához mérve nagy az igény a melegedőre. Az is gond, hogy Szabadkán nem működik megfelelő tanúsítványokkal rendelkező hajléktalanszálló, így ha nem sikerülne ideiglenes jelleggel fenntartani a melegedőt, akkor a Szociális Központnak más településekre kellene irányítania a rászorulókat. Bagavac reméli, hogy tekintettel a valós igényre, belátható időn belül Szabadkán is állandó jelleggel működhet hajléktalanszálló. Elmondása szerint a Szabadkán hajléktalannak nevezett emberek nagy része nem a szó szoros értelmében vett hajléktalan. Sokuknak van hol lakniuk, csak éppen nincsen pénzük tűzifára.
– A rászorulók a Szociális Központban jelenthetik be, hogy segítségre szorulnak. Munkatársaink felmérik valós szükségleteiket, vagy helyzetük súlyosságát, és annak alapján vagy a melegedőbe irányítjuk őket, vagy állandó jelleggel más megoldást találunk számukra. Vannak olyan hajléktalanok, akiket esetleg idősek otthonában, vagy más, hasonló jellegű intézményekben tudunk elszállásolni. Az elmúlt napokban csupán hárman érdeklődtek a központban elszállásolási lehetőség után – magyarázta Bagavac.
