Magyarország továbbra is a vajdasági labdarúgók egyik legnagyobb felvevőpiaca: az NB I.-től kezdve a legalacsonyabb osztályokig nagyon sok délvidéki futballista légióskodik, akiket odaát elsősorban a hazaiakétól eltérő mentalitásuk miatt kedvelnek. Közülük talán Crkvenjakov Dalibornak sikerült a legjobban az őszi idény, a több szerbiai és magyarországi klubot is megjárt támadó ugyanis 13 gólt szerzett az NB III. középcsoportjában szereplő Mórahalom VSE együttesében.
• Mikor kezdődött a labdarúgó-pályafutásod?
– Magyarkanizsán kezdtem el edzésekre járni hatévesen, és arra is emlékszem, hogy hétévesen szereztem első gólomat az újvidéki Vojvodina ellen. A sors úgy hozta, hogy nem sokáig maradtam odahaza, később megfordultam a szabadkai Spartacusban és az akkoriban 2. ligás vranjei Dinamóban is, de fociztam itthon a 3. osztályban, az Óbecse gárdájában, majd utam az adorjáni Tiszához vezetett, ahonnan azután külföldre szerződtem.
• Mikor kerültél át Magyarországra?
– A 2013/2014-es szezon befejezése után igazoltam át a megyei 1. osztályban szereplő Tápé ESK együtteséhez, emellett még futsaloztam is, a szegedi SZTE EHÖK tagjaként bajnok lettem az NB II.-es futsalbajnokságban. A tápéi klubban egy évet töltöttem, utána pedig következett a szintén megye I.-es Mórahalom, ahol az én 23 gólomnak is köszönhetően bajnokságot nyertünk, így a mostani idényt már az NB III. középcsoportjában kezdhettük.
• A bajnokság első felében te szerezted a mórahalmi gárda góljainak felét, 26-ból 13-at, és ezzel jelenleg a góllövőlista második helyén állsz. Góljaid bizonyára felkeltették más klubok érdeklődését is.
– Igen, voltak ilyen irányú megkeresések, több ajánlatot is kaptam, úgyhogy könnyen megtörténhet, hogy hamarosan váltani fogok. De ehhez már a menyasszonyomnak is lesz egy-két szava, az ő véleménye is számítani fog.
• Az őszi idényben melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésed?
– A 11. fordulóban a Békéscsaba tartalékcsapata elleni 6:0-s győzelem alkalmával 38 perc alatt négy gólt szereztem, ám számomra egy másik bajnoki, a 8. játéknapon megrendezett, Budafok elleni összecsapás volt a legemlékezetesebb, ahol egykori NB I.-es védők ellen játszva rúgtam két gólt.
• A magyarországi klubokban nagyon sok vajdasági labdarúgó szerepel. Mórahalmon vannak-e délvidéki csapattársak?
– Igen, vagyunk többen is a Vajdaságból, rajtam kívül még három zentai játékos, Zsoldos Ákos, Pócs Tamás és Dániel, valamint a magyarkanizsai Szűcs Szasa van a klub alkalmazásában. Magyarországon egyébként megbecsülik a szerbiai labdarúgókat, elsősorban a szorgalmuk és a mentalitásuk miatt.
• Megalakulása óta tagja vagy a délvidéki labdarúgó-válogatottnak, a gárda első három mérkőzésén két gólt is szereztél. Milyen érzés volt számodra pályára lépni a címeres mezben?
– Különleges érzés volt, és egyben nagyon motiváló is, hiszen a címeres mezben egy közösséget képviselek. Az idén ugyan nem tudtam a válogatott rendelkezésére állni klubbéli kötelezettségeim miatt, de remélem, hogy hamarosan újra magamra ölthetem majd a Délvidék világoszöld mezét.
• Eddig Szerbiában és Magyarországon fociztál, van-e esetleg egy harmadik ország is, ahol szívesen kipróbálnád magad?
– Szeretem a brit focit, és sokszor eljátszottam már a gondolattal, hogy milyen is lehetne egy angol csapatban játszani. Az osztrák vonal azonban sokkal reálisabbnak tűnik, úgyhogy nem elképzelhetetlen, hogy egy nap Ausztriában fogok majd légióskodni.
