Már javában adventben járunk, a gyerekek régen elfeledték a mikulásajándékot, bár a Luca-napi jóslás még folyamatban van, de nem jön a hangulat.
Pedig általában már december elejére elfog a karácsonyozhatnék. Olyankor nekiállok lakást díszíteni, vagyis igazából giccsesíteni, de legyen, ilyenkor nem zavar, ha átesünk a ló másik oldalára. És egyszer csak megérkezik hozzánk a karácsony is. Lehet, hogy még az ünnepek beállta előtt, lehet, hogy pontosan időre, de meg szokott jönni. Ellenben az idén valahogy nem jön, hiába minden próbálkozás. Tudom, mozgalmas évünk volt, sok minden történt velünk. Volt itt jó is és rossz is, sajnos a nagy horderejű események közül több volt a rossz, mint a jó. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy minden napra akadt valami jó, még ha aprócska is volt – csak ezt időnként elég nehéz meglátni… Ha rágyúrunk, karácsonyra akár még be is hozhatjuk a lemaradásunkat!
Bezzeg a gyerekek! Sára már novemberben pontosan tudta, hol tart a centivágás. Napi szinten frissítették Pepével a karácsonyi kívánságlistát. Mindig kitaláltak valami újat, és a legrégebbi elemek szép lassan kirostálódtak. Így, esetleg, ha a Jézuska sietett volna a bevásárlással, most bizony bajban lenne. A lista még módosul, ám szerencsére a levél már postázva lett, így az új óhajok átkerültek a Nyuszi listájára. Csak győzze őket számon tartani!
Kíváncsi vagyok, milyen lesz Pepének ez az ünnep. Átérzi-e igazán? Vagy majd inkább jövőre lesz az első igazi karácsonya. Emlékszem, Sára ilyen idősen már nagyon örült, tetszett neki a fa, a díszek, (az ajándékok,) a fölhajtás, de egy évvel később volt az első igazi ünnepe, amikor tudta, mi miért van, tudta, leste, várta a meglepetést, a fát, és úgy általánosságban a karácsonyt. Szóval most nagyon kíváncsi vagyok, s ha másért nem, hát ezért már megéri várni a karácsonyt. Lesz-e az idén igazi csodavárás, valódi, érdek nélküli (mit kapok?) örömünnep? Mert igen rövid időszakban működik a dolog ennyire őszintén, tisztán. Eleinte még nem értik, aztán meg már nagyon is. Nem arról van szó, hogy egy nagyobb gyereknek akkor már nem is kell ajándék, hanem arról, hogy ők már másként várják az ünnepet. Pontosan tudják, karácsonykor ajándékot kapnak, számítanak rá. És ez jó, csak másként, mint a kicsik esetében.
Akárhogy is lesz, biztosan szép téli ünnepünk lesz! Teszünk róla, hogy így legyen. Az sem baj, ha a meghitt pillanat nem pont karácsony este érkezik el. A lényeg, hogy átélhessük. Mert szerintem az az igazi szeretetünnep. Igen, ez a karácsony modern megközelítése, de szerintem a régi és az új megfér egymás mellett, nem hinném, hogy gond lenne abból, ha Jézus születése napján magát a szeretetet is megünnepeljük.
Szeretet. Gyönyörű szó. Mindjárt a gyerekek jutnak eszembe róla. Imádják egymást… püfölni. Mostanra Péter is felnőtt a feladathoz, egy ideje módszeresen bosszantják egymást, teljes az egyensúly: minden alkalommal más áll nyerésre. Egy kis bosszantás itt, egy kis cukkolás amott, amikor nem győzzük cérnával, kimegyünk, intézzék el egyedül. És lásson csodát a világ: mire visszajövünk, teljes az összhang, összegömbölyödve olvasnak, vagy teljes egyetértésben játszanak. Ilyenkor olyan érzés fog el, mintha karácsony lenne, szívünkben túlcsordul a szeretet, szinte halljuk is a Jingle Bellst.
Azt hiszem, sütök egy kis mézeskalácsot. Lesz fenyőforma, meg havas házikó, angyalka, csillag… Olyan még nem volt, hogy az ne hozná el az ünnepi hangulatot!
