Igazán szívbemarkoló érzés, amikor az ember beteg gyermekeket lát a kórházban. Elszomorodik, mert arra gondol, hogy a gyermek betegségéből kifolyólag nem érzi jól magát, unatkozik is, esetleg még szüleit is hiányolja, ha éppen nem tartózkodik bent vele édesanyja vagy édesapja. Legtöbbünkből ezek az érzések törnek fel egy kórházi gyermekosztály láttán, de szerencsére olyanok is vannak, akik nemcsak sajnálkoznak ezen, hanem cselekednek is, és valamilyen módon vidámságot lopnak a bent fekvő gyermekek szívébe.
A Vidám Kórház tagjai az ünnepeket sosem hagyják ki (Gergely Árpád felvétele)
Zentán hosszú éveken keresztül egy tanítónő, Riesz Ilona volt az a jó tündér, aki rendszeres látogatója volt a kórház gyermekosztályának és meséivel, játékos foglalkozásaival, mindig derűs természetével vidította fel a kis betegeket, és miután már nem tudja vállalni ezt a tevékenységet, az utóbbi években a Vidám Kórház elnevezésű csoportosulás lépett a helyére.
A zentai Vidám Kórház a Gyermekbarátok szervezetének keretében három évvel ezelőtt alakult meg. Tagjaik azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy rendszeresen kijárnak a Zentai Kórház gyermekosztályára, és foglalkoznak az éppen bent fekvő beteg gyermekekkel.
Pejin Teréz, a Gyermekbarátok szervezetének elnöke elmondta, hogy lánya, Pejin Andrea ötlete volt a Vidám Kórház, és kezdetben tényleg sokan részt vettek az aktivitásban, de az utóbbi évben megfogyatkoztak és nehezebb megoldaniuk, hogy rendszeresen kijárjanak:
– A lányom nagyon lelkes volt ez ügyben, és amikor megalakult a Vidám Kórház, akkor körbejárta a zentai középiskolákat, és úgy toborzott tagokat, és volt, hogy közel ötvenen is jelezték, szívesen részt vesznek a munkában. A diákok mindig egyszerre többen jöttek, délutánonként jártak ki, és legtöbbször hangszeres muzsikával is kedveskedtek a gyerekeknek. Az utóbbi időben valahogy megfogyatkoztunk, a lányom is Szegeden tanul, és a többiek közül is sokan más városban folytatták tanulmányaikat, úgyhogy most nehezen tudjuk megoldani a rendszerességet, de azért igyekszünk. Most mi, idősebbek is jobban bekapcsolódtunk a munkába, és arra törekszünk, hogy új tagokat toborozzunk. Korábban csak középiskolások jártak ki a beteg gyermekekkel játszani, de egy ideje már az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulóinak is lehetőséget adunk erre, ha van hozzá kedvük és szeretnének ilyesmivel foglalkozni. A kórházban egyébként nagyon örülnek nekünk, a nővérek is szívesen látnak minket, a gyermekek meg kifejezetten élvezik a társaságunkat. Már saját szekrényünk is van a gyermekosztály játszószobájában, ott tároljuk a dolgainkat, és azokat a kellékeket, amelyeket használunk a foglalkozásokon. Rajzolni, színezni, ollózni szoktunk, szeretik, ha mesét olvasunk, de szívesen társasjátékoznak is. A bent fekvők mindig arra panaszkodnak, hogy nagyon unatkoznak, és az a rövid idő, amit bent töltünk velük, kizökkenti őket az unalomból, a betegségből. A Vidám Kórháznak olyan tagjai is vannak, akik nem járnak ki a kórházba, viszont ajándékokkal, esetleg pénzbeli segítséggel járulnak hozzá a munkához. Az ünnepeket sosem hagyjuk ki, mert nincs is annál nehezebb, mint kórházban feküdni, miközben mások otthon a Mikulást, a Jézuskát, a nyuszit várják. Ezeken az ünnepeken ajándékozunk is, legtöbbször csak édességet, némi apróságot – mondta Pejin Teréz.
Mataruga Tamara: A saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen jó, ha valaki kedveskedik a betegeknek (Gergely Árpád felvétele)
A Vidám Kórház legfiatalabb tagjai közé tartozik a 14 éves Mataruga Tamara, aki már több mint egy éve rendszeres látogatója a gyermekosztálynak:
– Tavaly szeptemberben kapcsolódtam be a Vidám Kórház tevékenységébe, és ha csak tehetem, kijárok a betegekhez. Egy alkalommal én is a kórház gyermekosztályán feküdtem, amikor két lány a Vidám Kórház tagjai közül meglátogatott bennünket, és egy derűs órát töltöttünk együtt. Nekünk, betegeknek az nagyon jólesett, ugyanis rettenetesen unalmas a kórházban, és akkor megfogalmazódott bennem, hogy én is ugyanígy szeretnék segíteni. Felkerestem őket és azóta én is a tagjuk vagyok. Párban járunk ki, így több mindent tudunk csinálni, én legtöbbet Gazsó Rékával, meg Surányi Daniellával jöttem.
A Vidám Kórház csoportot a Facebookon is meg lehet találni, és aki esetleg szeretne részt venni a munkájukban, keresse fel őket, és bátran csatlakozzon hozzájuk, hiszen nincs is annál nagyobb boldogság, mint örömet szerezni egy beteg gyermeknek.
