2024. április 25., csütörtök

Mennyien maradtunk?

Kiss Igor szociológus-doktorandusz volt Magyarkanizsán a Rákóczi Szövetség vendég előadója

A 2011-es népszámlálás adatait felhasználva és boncolgatva adott átfogó tájékoztatót Kiss Igor kisebbségpolitikai szakértő arról, hogy honnan hová tart a vajdasági magyarság, mindezt demográfiai létünk tükrében, különös tekintettel a kisebbségek helyzetére.

Fotó: Puskás Károly

Fotó: Puskás Károly

Szó esett többek között az infrastrukturális fejlődésről is, meg természetesen arról, hogy miként alakult Szerbia nemzeti összetétele, korra, nemre való tekintettel, vallási hovatartozást illetően, és a gyermekvállalás problematikájának kérdése is szóba került a szerda esti előadáson a Dobó Tihamér Képtárban.

Korfákon rajzolódott ki a kóros kép, miszerint minden nemzetiség fogyóban van Vajdaságban, kivételt csak a roma populáció képez.

– Szerbia statisztikai hivatala nagyon kényelmesen dolgozta föl és publikálta a népszámlálási adatokat, amelyek egyébként nagyon beszédesek. Ez egy metszet, egy folyamat, ami képet rajzol elénk, mivel sokszor visszautaltam előadásomban az 1948-as adatokra is, történelmi áttekintést is szerettem volna adni a társadalmi folyamatokról, mert ez túlmutat az aktuálpolitikán is. Az viszont tény, hogy egy évszázados politika kezd beérni a vidékünkön. A jelenkori állapot és annak megoldása nagyon bonyolult. Hangsúlyozni szoktam, hogy az elvándorlást, a népességcsökkenést, a negatív népszaporulatot mindig igyekeznek aktuálpolitikai csatározásokra felhasználni, ez egy nagyon nagy melléfogás a politikusok részéről. Az, ahol most tartunk, egy folyamat része, a sokak fejében tejjel-mézzel folyó Kánaánként megjelenő Németországból is vándorolnak ki a fiatalok, ők Amerikát célozzák meg, abban látják a szebb jövőt, a lengyelek Németország és Anglia felé veszik az irányt, az osztrákok szintúgy. Sok szállal kötődik ez akár a kisebbségpolitikához is, de nem feltétlenül ebben látom a problémák gyökereit, hiszen ez egy világtendencia most. Nem bocsátkoznék jóslatokba, de szerintem ez nem fog örökké tartani, az én generációm még mindenképp meg fogja látni ennek a végét. Most, a nagy változások idején, ami egy emberéletben jelentős, egy ország vagy egy terület életében csak egy szempillantás. Az utóbbi két hétben fölmerültek olyan gondolatok is a közéletben, hogy ezen a területen, ahol jelenleg élünk, negyven év múlva már nem lesznek magyarok, én viszont biztos vagyok benne, hogy száz év múlva is lesznek, hiszen azt is el szoktuk felejteni, a szerbség is hasonló gondokkal küzd – magyarázta Kiss Igor.

Az előadás végén előadó és hallgatóság között kötetlen beszélgetés alakult ki, melynek egyik sarkalatos pontja a népszaporulat csökkenésének miértje volt.