2024. április 19., péntek

Cukormentest Mikulásra?

Ünnepek előtti vásárlási lázban lépten-nyomon hajléktalan emberekbe botlunk, a reklámok pedig szüntelenül bombáznak, programoznak bennünket: „Vegyél cukormentest Mikulásra!” s hasonló kínálatokkal. A barátok a Facebookon küldözgetik a kérést: „Árva kutyák várják, hogy segíts nekik!” Vagy: „Vegyél rajzot Istvántól, hogy túlélje a telet!”

Ki miatt, mi miatt nyúljunk a zsebünkbe? Cukormentes édesség vásárlásával, adománnyal segítsünk mások egészsége végett, vagy a hajléktalannak, hogy ne a kapualjban fagyoskodjon éjszaka? Egy embernek, akinek szüksége van rád és rám? Egynek a rengeteg megtört, szerencsétlen közül, a mindennapi túlélésre való küzdelemben?

Aki adományoz, az érzékeny embertársai problémáira, bizalma van a kérelmezők iránt, és felelősséget is érez gondjaik enyhítésére. A segítségnyújtás a gyengébb felkarolása, a vallásos emberek által adott alamizsna vagy a nagylelkű emberek bőkezű, sokszor névtelen adakozása, emberemlékezet óta erénynek számított a társadalomban.

Napjainkban a jótékonyság önzetlen segítséget jelent. A fogalomkörébe az önkéntes munka éppúgy beletartozik, mint a rászoruló csoportoknak, személyeknek és az őket segítő szervezeteknek juttatott természetbeni adományok és pénzbeli támogatás, amelyet az egyének minden ellenszolgáltatás nélkül ajánlanak fel közintézményeknek, civil szervezeteknek, alapítványoknak, egyházaknak, illetve a családi és baráti körükön kívüli magánszemélyek számára... Az önkéntesek munkája nélkülözhetetlen a jótékony segítésben, a szervezett összefogásban ott, ahol működnek: a vallási szervezetekben, az egyházak és mások karitatív tevékenységében, a jóléti és nonprofit szervezetekben, az ifjúsági munkában, a szociális és a kulturális szolgáltatások területén…

(Fotó: Dávid Csilla)

(Fotó: Dávid Csilla)

A jótékonyság említésekor legtöbb ember elsősorban a különféle szervezeteknek juttatott pénzadományokra gondol, közvetlen személyekhez, ügyekhez kapcsolódó vagy katasztrófák hatására induló gyűjtések alkalmából, valamint a vásárlás útján megvalósított adományozásra. Például képeslapot, koncertjegyet vásárolunk adományozás céljából, vagy pénzt adunk koldusnak, kéregetőnek. Adományainkat nyilvános helyen perselybe, templomi perselybe dobjuk, továbbá SMS küldésével és más módon juttatjuk el annak, aki szervezte a gyűjtést. A karácsonyi cipősdobozos játékadományok egyike a legnépszerűbb tárgyi adományozási módoknak. A természetbeni adományozás egyik formája a rászorulók számára eljuttatott élelmiszer adomány. Ritkábban fordul elő bútorok, berendezési tárgyak, háztartási gépek, számítógépek, járművek és egyebek ajándékozása. Sokan nemcsak egy, hanem több különböző formában is nyújtanak támogatást azoknak, akiknek erre szükségük van. A természetbeni adományokat egyesek, nagyobb részt ismerősök, kisebb részben ismeretlenek közvetlenül a rászoruló magánszemélyeknek, családoknak adják, hogy követni tudják, az illető megkapta-e. Mások, amit szántak, szociális és egészségügyi célú szervezeteknek küldik, valamelyik egyháznak vagy a határon túli magyaroknak a kultúra, a művészetek, a hagyományőrzés támogatása céljából. A véradás és a szervadományozás a társadalmi szolidaritás semmihez sem hasonlítható formája, kincse. Vért, szervet csak ember adhat, vele a betegnek életét mentheti meg.

Az adománygyűjtés egyik formája a jótékonysági célú eladás, amellyel szükséges pénzügyi forrásokat kívánnak biztosítani egy szervezet bizonyos céljainak megvalósításához. A civil szervezet nevében vagy javára történő adománygyűjtés azonban csak a szervezet írásbeli meghatalmazása alapján végezhető, és nagyon fontos szempont az átlátható adományozás.

Mit adnak a vállalatok? Pénzadományokat, szolgáltatásbeli adományokat, tárgyi adományokat, termékeket, díjakat, ösztöndíjakat, a vállalati munkatársak önkéntes munkáját, sőt más vállalatokat (is) adományozásra serkenthetnek. Katasztrófa esetén, a szerencsétlenséget követően megindul a spontán és szervezett adománygyűjtés, szeretetszolgálatok, egyházak, a lakosság és a vállalatok kapcsolódnak be az akcióba. Jótékonysági koncerteket, sportmérkőzéseket és egyéb rendezvényeket szerveznek, a jegy árát a rászorultak javára fordítják. Sajnálatos módon azonban mindig akadnak csalók is, akik visszaélve a katasztrófával, egyes intézmények, szervezetek nevében adományokat próbálnak gyűjteni. A polgárok számos esetben felfigyelnek a befolyt összegek felhasználásának átláthatatlanságára, és jogosan megkérdőjelezik, vajon az adományaik eljutottak-e a károsultakhoz. A transzparencia hiánya minden adományozás esetén bizalmatlanságot szül.

Ön szokott-e jótékonykodni?

Igen: 102 (50,5%)

Nem: 68 (33,5%)

Néha, ünnepek környékén: 33 (16%)

Az adományozás leggyakoribb motivációi: megkeresés; együttérzés, részvét; a vallás biztatása; elismerés megszerzése; a nonprofit szervezet elismerése; egyéni vagy családi előny megszerzése, az adakozás visszautasítása kínos lenne; a kérőtől való megszabadulás; felelősségérzet, hogy másoknak segítsünk; közösségi elvárás; jó érzés.

Csak emberek közösségében lehetünk igazán „emberré”. Mindig a másokkal levő kapcsolatban éljük meg a társadalmi és szociális életünk lényeges részét. A világnak minden korban óriási szüksége van szeretetre és törődésre. A keresztény ember küldetése a reményvesztett emberekhez, az igazságot keresőkhöz, a szeretetre éhezőkhöz szól. A szükségben lévő felebaráthoz személyesen fordult önzetlen, segítő szeretetével Árpád-házi Szent Erzsébet, Assisi Szent Ferenc, Szent Rókus, Kalkuttai Teréz anya és még sokan mások. Őszinte cselekedetükkel megmelengették valakinek a szívét, bekötözték valakinek a sebeit.

A jó hír, hogy te is tudsz szeretetet adni, és azt Isten fel tudja használni például arra, hogy megváltoztassa olyan emberek önértékelését, akiket a könyörtelen körülmények összetörtek.

Adventben a böjtöléssel megtakarított pénzösszegből élelmet vásárolhatunk egy-egy rászorulónak; támogathatjuk valamelyik karitatív szervezet munkáját; imádkozhatunk a testi-lelki szükségben szenvedő gyermekekért, betegekért, meglátogathatjuk őket, megajándékozhatjuk őket az időnkkel, a tudásunkkal, a ráfigyelésünkkel. Sokszor elmulasztjuk a segítségnyújtást, mert aggódunk, hogy oly kevés az, amit tudunk nyújtani. De ne feledjünk, Isten képes megsokszorozni szeretetből fakadó tetteinket, s amit mi kevésnek gondolunk, az naggyá válhat. Az utolsó napon, ahogy olvassuk Máté evangéliumában (25,35–40), Isten csupán egyetlen kérdést tesz fel majd neked is, nekem is: Felismertél-e a másik emberben, irántam való szeretetből segítettél-e neki?