2024. április 20., szombat

Huszonöt tízezrelék

Egyelőre nem tudni, hogy a véletlen vagy a sorsszerűség indította meg a Szerbiai Villanygazdaságban a napokban felfedett, sok millió eurónyi kárt okozott botrányt, tény azonban, hogy csupán az idén a Snabdevanja nevű, nemrégen alakított, s az elektromos áram eladásával foglalkozó részlegből a belgrádi Blic napilap olyan információkhoz jutott, amelyek mögött hatalmas, több tízmillió eurós üzlet elvesztése lapul meg.

A dolog megértéséhez tudni kell, hogy újév óta Szerbiában is liberalizálták az áramszolgáltatási piacot, vagyis a villanygazdaság elveszítette eddigi monopol helyzetét. Erre reagált többek között egy csehországi székhelyű, horvátországi leányvállalattal rendelkező áramszolgáltató, s amint a vállalatok kiírták az erre vonatkozó versenytárgyalást, az új szolgáltató is képbe került. Alapjában véve ez nem lett volna probléma, de a legnagyobb meglepetésre háromszáz nagy, illetve állami vállalat nem a Snabdevanjeval, hanem az újonnan megjelent külföldi céggel kötött szerződést, mivel az egy árnyalattal ugyan, de olcsóbban kínálta az áramot. A szerbiai cég 1,0125-ös együtthatóval számolt, a cseh viszont 1,01 századdal. Látszólag lényegtelen különbség, de ha szem előtt tartjuk a tényt, hogy az ország háromszáz nagy vállalatáról van szó, amelyek összesen ezerötszáz mérőhellyel rendelkeznek, a várható végső számla összege igen nagy lehet.

Felmerült a kérdés: hogyan jutott a konkurencia a Snabdevanje adataihoz? Egyelőre nincs válasz rá, annyit azonban tudni lehet, hogy a „régi jó” partnereknek a konkurenciához való pártolása a szerbiai villanygazdaságnak – a hozzáértők állítása szerint – több tíz milliós veszteséget jelentett.

Azt is tudni kell, hogy az ország legnagyobb közvállalatának korábbi, nemrégen menesztett vezetői igen jó kapcsolatot ápoltak a cseh céggel, s amikor nálunk a fogyasztás túlnőtte a termelést, éppen tőlük vásároltak elektromos energiát.

A helyzetet csak bonyolítja az a tény, hogy az EPS felügyelőbizottsága 1,01-ben határozta meg az együtthatót, amelyet végül valakik huszonöt tízezred százalékkal megnöveltek.

A mai, számítógépes világban szinte felfoghatatlan egy ilyen eset, hiszen a komputer mindent rögzít. Újabban azonban az is kiderült, hogy a villanygazdaság másfél millió euróért olyan számítógépes programot vásárolt, amely nem kompatibilis a meglevő rendszerével. Vagyis teljesen használhatatlan a versenytárgyalási ügyletek lebonyolítására. Ezért mindent kézzel, vagyis ahogyan mondani szokták, „gyalog” készítettek elő, ami lehetővé tette (nyilván komolyabb ellenőrzés híján) a tizedes vesző mögé még két számnak a biggyesztését.

Amikor a jelenlegi, megbízott igazgató tudomást szerzett erről, a Snabdevanja tizenöt, vezető beosztásban levő munkatársát egyik napról a másikra leváltotta. Akkor akár úgy is tűnhetett volna, hogy ezzel a „kádermozgatással” lezárul a dolog, és eltusolják az ügyet. A fővárosi lap által történt nyilvánosságra hozás azonban merőben megváltoztatta a dolgokat, mert a hivatásos bűnüldözési szervek vették kezükbe a dolgot, s a vizsgálat – a hírek szerint – igen gyorsan halad, hiszen a miniszterelnök személyesen kért részletes és mindenre kiterjedő jelentést a botrányról.

Az ügy azonban felvet néhány kérdést. Elsősorban azt, hogy milyen érdek vezérelte abban, hogy átadják a saját vállalatuk stratégiai érdekű adatait a konkurenciának? Persze azt tudjuk, hogy „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen a zsidók”, meg az is már régóta nyilvánvaló, hogy mindenkit meg lehet venni, s ez az utóbbi kétezer-ötszáz évben, vagyis amióta a föníciaiak feltalálták a pénzt, csupán összeg kérdése.

Az sem lehet vitás, hogy ezt egyetlen ember nem követhette el, hiszen az ilyen versenytárgyalási papírok több „illetékes” kézen keresztül jutnak el a rendeltetési helyükre. Márpedig ha valakinek semmi haszna nincs belőle, aligha kockáztat.

Ettől eltekintve a tények makacsul tartják magukat. Vagyis azt, hogy valakik huszonöt tízezrelék útján elárulták kenyérkereső gazdájukat.