2022. január 27., csütörtök

Hagyományőrzés kocsonyával

András-napi sokadalom Oromhegyesen

Oromhegyesen már hetedik éve az advent első vasárnapját megelőző hétvégén elevenítik föl a hagyományokat és tartják meg az András-napi sokadalmat. A Faluházban ez alkalommal is összesereglettek a helybeliek, de rajtuk kívül megjelentek a környék kézművesei is portékáikkal, illetve távolabbról érkezett vendégeik is voltak, akik bemutatták a régi mesterségeket, amiket ők még művelnek. Kezdetben kocsonyafesztivállal kötötték egybe az eseményt, de napjainkban már nem a versenyjelleget, hanem inkább a részvevők megvendégelését jelenti ezen a napon a kocsonya.

Kocsonyakülönlegesség a sokadalmon (Puskás Károly felvétele)
Kocsonyakülönlegesség a sokadalmon (Puskás Károly felvétele)

Az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke és művészeti vezetője, Koncz Lázár, az esemény fő szervezője elmondta, hogy bár meghirdették a kocsonyafőző versenyt is eddig, kevesen vállalkoztak arra, hogy megmérettessék magukat:

– A művelődési egyesület hölgytagjai kocsonyát főztek, a férfiak pedig besegítettek. Versenyre való kocsonyakülönlegességek is készültek, de most inkább arra helyeztük a hangsúlyt, hogy vendégeinket, a résztvevőket és támogatóinkat is megvendégeljük, s jutott is mindenkinek a 226 tálból. Az egész sokadalom arról szól, hogy a régi hagyományoknak megfelelően azokat a szakmákat, amelyek nagyanyáink, dédanyáink idejében éltek, átadjuk a fiataloknak. Itt az ügyes kézművesek elhozzák termékeiket, amiket meg lehet vásárolni, ugyanakkor helyben be is mutatják a készítés módját, mindent ki lehet próbálni, megtanulhatják egy-egy szakma csínját-bínját, már ami pár órába belefér, mindenesetre bepillantást nyerhetnek a rég elfeledett vagy éppen most újjáéledő szakmákba. Környékünkről jönnek, de például szabadkai, péterrévei résztvevőnk is volt.

Az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó résztvevő a magyarkanizsai Kriska Ferenc söprűkészítő volt, aki fáradhatatlanul és nagy türelemmel mutatta be szakmája fortélyait.

Feri bácsi hatvankét éve látja el a környéket termékeivel, nyolcvanöt évesen nagy szakmai tapasztalattal a háta mögött még ma is aktívan dolgozik, 30-40 söprűt készít el hetente.

– Ma itt bemutattuk az érdeklődőknek a söprűkészítés folyamatát, hogy miként varrjuk a kissöprűket, amit kicsitől az idősig sokan kipróbáltak. Kanizsának történelme van a ciroktermesztésben és a söprűgyártásban. Létezett egy söprűgyár, ahol egymillió söprű készült évente, annak 70-80 százaléka a legigényesebb külföldi piacra ment, például Svájcba, Nyugat-Németországba, Olaszországba, Franciaországba. Megvolt a nyersanyag, az emberek tudták a cirkot termeszteni, nagy előnye volt, mert háromféle hasznot hozott. A szárát befűtötték a banyakemencébe, a magot jószágellátásra használták, a harmadik, a legértékesebb volt a ciroknak a kalásza, amiből söprű készült, és minden mennyiséget el lehetett adni a nyugati piacokon, mert már abban az időben is többe került az előállítás ott, mint a késztermék megvásárlása nálunk.

A kocsonyaebéd elköltése után a helybeli Bohemia színtársulat és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület közös színdarabja és művelődési műsor zárta az András-napi sokadalmat.