Az általános megfogalmazás szerint a gyerekek és a fiatalkorúak bántalmazása a következő csoportokra osztható:
– érzelmi erőszaknak számít minden olyan cselekmény, amely a gyerekben tehetetlenségérzetet, zavarodottságot, félelmet vagy bűntudatot kelt. Leggyakoribb példái a gyerek sértegetése, megszégyenítése vagy megalázása, képességeinek leszólása, elhagyással, örökbe adással vagy egyéb ijesztő dologgal való fenyegetése, a gyerekkel való ordítozás vagy trágár beszéd, a rettegést kiváltó viselkedés;
– testi vagy fizikai erőszaknak számít minden olyan cselekedet, amely a gyerek teste ellen irányul. Ide tartozik a gyerek rázása, dobálása vagy lökdösése, megpofozása, kézzel vagy bármilyen tárggyal való megütése, megrúgása, fojtogatása, megégetése, leforrázása vagy hidegnek való kitevése, bezárása, kizárása, alvás-, táplálék- vagy folyadékmegvonással történő büntetése, stb.;
– a szexuális erőszak elkövetői gyakran nyílt vagy burkolt zsarolással, kedveskedéssel vagy megtévesztéssel veszik rá a gyerekeket a szexuális cselekményekben való aktív részvételre. Ez minden esetben elfogadhatatlan. A szexuális erőszak példái: az áldozat intim testrészeinek fogdosása vagy rávevése, hogy valakit ilyen helyeken érintsen meg, nyílt maszturbálás, pornográf felvételek közös nézése vagy készítése, szexuális cselekményekre való rábírás, behatolás;
– az elhanyagolás alatt azt értjük, amikor a gyerek alap testi és lelki igényei figyelmetlenség vagy szándékosság miatt nem kerülnek kielégítésre: nem kap enni, kiszárad, nincs az évszaknak megfelelő ruhája, piszkos, a lakás mocskos és bogaras, nincs fűtés, a gyereknek kell vezetnie a háztartást, gondoznia a kistestvérét, tanulmányi haladását akadályozzák vagy figyelmen kívül hagyják, nem figyelnek az örömeire és bánataira – hallhatjuk egyebek közt a Tijana Jurić Alapítvány Mindig más a hibás című edukációs jellegű előadásában, amelynek magyar nyelvű ősbemutatójára hétfőn este került sor a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban.
Horváth Blanka és Rókus Zoltán, az előadás két szereplője (Fotó: Lukács Melinda)
A darab szerzői Vladimir Grbić és Brestyánszki Boros Rozália, az előadást Kálló Béla rendezte. A közönséget Igor Jurić, a Tijana Jurić Alapítvány vezetője köszöntötte, akitől azt is megtudhattuk, hogy az előadás ezek után tantermekbe költözik, az elkövetkező időszakban vajdasági iskolákban játsszák, a lehetőségekhez mérten pedig a régióban is.
A Mindig más a hibás valójában két tizenöt éves fiatal történetét meséli el. Egy fiú és egy lány egyetlen napját kísérhetjük végig, amikor az erőszak különböző formáival találkoznak. A két fiatalt Horváth Blanka és Rókus Zoltán játsszák, emellett más szereplőket is megformálnak. Az előadás tanulságos lehet az idősebb korosztálynak is, de elsősorban az iskolásokat célozza meg. A bemutató után a két szereplőt szólaltattuk meg. Horváth Blanka az előadás fontosságát hangsúlyozta:
– Fontosnak tartjuk ezt az előadást, mert a megtekintésük során sokan magukra és a saját problémáikra ismerhetnek. Az iskolai bántalmazás szinte mindegyik iskolában jelen van. Azt tapasztaljuk, hogy ez sajnos megszokott a gyermekek körében. A darab olyan cselekményeken alapszik, amelyek bármikor megtörténhetnek és mondhatni meg is történnek mindennap. Számomra elgondolkodtató volt ilyen formán szembesülni ezekkel a problémákkal. Hajlamosak vagyunk úgy felfogni, hogy mindez az élet része, szinte természetesnek venni azt, ha valakit bántalmaznak a környezetünkben, és azt is, ha bennünket ér bántalmazás. Ez is nagyon elgondolkodtató. Soha még nem vettem részt előadásban úgy, hogy végig jelen legyek a színpadon, több szereplőt formáljak meg, és eközben valahol végig önmagam maradjak. Ez nagy feladat volt.
Az előadás kapcsán kérdeztük Rókus Zoltánt is:
– Amikor ezzel a témával találkoztam, visszanéztem eddigi életemre. Az előadásban erős jeleneket láthatunk és erős karakterek nyilvánulnak meg. Mindehhez magamból, a környezetemben hallott, vagy a médiában megjelent történetekből próbáltam meríteni. A produkció során centralizálódnak azok a dolgok, amik nemcsak a gyerekeket, hanem az idősebbeket is érinthetik. Szinte minden osztályban előfordul, hogy egyeseket cikiznek. Erre főleg azért kerül sor, mert a gyerekeket külső hatások érik, a megfelelési kényszer hajtja őket, aki ebből kilóg vagy kívülálló, azt gyengének tartják és folyton rászállnak. Aki ezt megtapasztalta, gyakran megpróbál másképp beilleszkedni, akár azáltal is, hogy kiszolgálja a társait. Mindez pedig megdöbbentő történeteket eredményezhet. Nagy feladat volt végig fenntartani a közönség figyelmét, az előadás nagy energiákat mozgat meg.
A bemutató után a Cortex klubban beszélgetés zajlott az előadás résztvevőivel és a Tijana Jurić Alapítvány képviselőivel.
