A tárlatot Farkas Zsuzsa nyitotta meg, aki a kiállítás képeit nézegetve a művészet csodatevő erejére irányította a figyelmet, többek között a következő gondolatokkal:
– Úgy érzem, harc az ünnepért ez a tárlat, sóvárgás a világ teljességének megéléséért egy eltorzult világban. Ebben a lélektelen, anyagias korban, amikor a megkérdezettek többsége csak legyint, ha a művészetek témája szóba kerül. A gazdag élet egy-egy mozaikkockája minden egyes itt kiállított alkotás. Nem más, mint egy-egy kiragadott boldog, szép – vagy kevésbé szép, de fontos – pillanat az idő, az élet végtelenjéből. Egy-egy olyan átélt pillanat, amelyet állandósítani szeretnénk, meg szeretnénk menteni a mulandóságtól.
Tájak, tárgyak, arcok – a közvetlen környezetünket vagy akár távoli vidékeket idézők. Ahány alkotó, annyiféle életérzés, annyiféle művészeti felfogás. Bátran felvállalva az ember igazi, játékos lényét. Ami a Q-csoport szinte állandóan változó tagjait mindig is jellemezte. De ami különösen rokonszenves és közös bennük: legtöbbjük mégis a légies harmóniát, az ünnepet idézi alkotójuk személyiségjegyeinek, létélményének a felmutatásával.
