Az utóbbi időszakban akaratlanul is az az érzésem, hogy a televíziós csatornák tulajdonosai és szerkesztői összeesküdtek a nézők ellen, mert a távirányítón zongorázva akárhova is kapcsolnak, a kereskedelmi csatornák egymással versengve ontják magukból a nyugati licenc alapján megvásárolt „tehetségkutatókat”, vetélkedőket és realityket, a közszolgálati csatornák többsége pedig egymást túllicitálva hazudtolja meg magát, s ontja magából a kormányszervek, illetve a hatalmon lévő politikai szervezetek számára politikailag korrekt propagandát, teljes mértékben fittyet hányva a közszolgálatiság alapelveire, a tisztességre, a függetlenségre, az érzékenységre és a megbízhatóságra. Nem sokkal jobb a helyzet a magukat szórakoztatóan tudományosnak nevezett kábeltelevíziós csatornákon sem, amelyek úgyszintén a biztosra menve egyazon fazonban készített műsorokkal próbálják a Pandóra modern szelencéje elé ültetni a nézőket. Olykor igazán frusztráló tud lenni, amikor az ilyen csatornák között váltogatva mindenhol különböző, IQ negatív „vércsoportú” személyek harsogják át egymást egy elhagyatott raktár, vagy éppen egy konténer balladai félhomályban lévő tartalmáért, vagy pedig éppen motorkerékpárokat és személygépkocsikat újítanak fel, további értékesítés céljából, a néző pedig egy óra hosszán keresztül kénytelen végigszenvedni, ahogyan az ezermester sztár-autószerelő olajos kézzel magyarázza, mit is kell kicserélni az adott személygépkocsiban. Az ilyen jellegű műsoroknál még a világ különböző, igencsak lepukkant országutain furikázó teherautósok gyötrődését bemutató reality-dokuk is jobbak, a különböző, szinte egyazon kaptafára készülő, túlélési technikákat bemutató műsorok pedig szinte felüdülésnek számítanak. Természetesen nézhetünk filmeket és televíziós sorozatokat is, már amennyiben az idegeinket nem cincálják szét a jeleneteket negyedóránként félbeszakító reklámok. Az „egyentelevíziózás” korszakában élünk, a tévénézés pedig egyedül különböző világszintű sportesemények idejében válik ismét közösségi szórakozássá. „Ott a televízió, minden benne van. Nézd, hallgasd, térdelj, imádkozz! Reklámok. Már nem csinálunk semmit, nem is várják el tőlünk, minden automatizált. Akkor mi minek kellünk? Fogyasztónak (...)! Jól van, ha sokat vásárolsz, mintapolgár vagy, de ha nem vásárolsz sok mindent, ha nem, akkor mi vagy, kérdem én, mi vagy? Elmebeteg! Ez így van (...). Ha nem vásárolsz vécépapírt, új kocsit, turmixgépet, elektromos szexsegédeszközt, agyba operált sztereó fejhallgatót, csavarhúzót beépített radarrendszerrel, hanggal vezérelt számítógépet...” – hangzik el Terry Gilliam 12 majom című disztópiájában.
Természetesen vannak üdítő kivételek is. Legjobb megoldás mégis az, hogy a varázsdobozt lekapcsolva sétálunk egyet a szabadban, beszélgetünk a barátainkkal és az ismerőseinkkel, illetve kezünkbe veszünk egy könyvet és elkezdjük olvasni azt.
