Nemzeti gyászt hirdettek Kubában azután, hogy 90 éves korában Havannában elhunyt Fidel Castro, az ország volt elnöke, a kommunista világ ikonikus vezetője. Honfitársai ma és holnap róhatják le kegyeletüket az elhunyt előtt. Súlyos betegsége miatt 2006-ban átadta a hatalmat öccsének, Raúlnak, aki elsőként közölte Fidel pénteki (közép-európai idő szerint szombati) halálának a hírét. A néhai vezetőt már elhamvasztották, földi maradványait december 4-én helyezik végső nyugalomra.
Kilencnapos nemzeti gyászba borult Kuba, amelynek fővárosában, Havannában a hét végén elhunyt Fidel Castro, az ország volt kommunista (miniszter)elnöke, a hadsereg egykori főparancsnoka. A hírt a néhai vezető öccse, egyszersmind hivatali utóda jelentette be. Raúl Castro közölte: fivére pénteken 22 óra 29 perckor halt meg.
Fidelt már szombaton elhamvasztották, földi maradványait december 4-én helyezik végső nyugalomra Santiago de Cubában. Addig félárbocra kell engedni országszerte a nemzeti lobogót. A rádióknak és a televízióknak pedig „hazafias és történelmi” műsorokat kell sugározniuk. Betiltották a nyilvános rendezvényeket és előadásokat is.
A kubaiak ma és holnap róhatják le kegyeletüket az elhunyt előtt azzal, hogy Havannában aláírják a kubai forradalomra tett ünnepélyes eskü szövegét. Juanita Castro, az elhunyt Miamiban élő húga nem lesz közöttük. A temetésre sem megy el. Bár kezdetben együtt küzdött Fidellel, később szembefordult vele, s 1964-ben külföldre távozott, ahol többször bírálta a Castro-rezsimet.
A héten gyászmenet halad végig az országon Fidel hamvaival. A fővárosi Forradalom terén – ahol a volt elnök egykor hatalmas tömegek előtt szokott beszédeket mondani – pedig nagygyűlést szerveznek az elhunytra emlékezve.
Kubában megrendülten fogadták a halálhírét. Világszerte pedig több vezető politikus méltatta érdemeit. Sokan kíméletlenül bírálták is.
Donald Trump leendő amerikai elnök a népet elnyomó „brutális diktátornak” nevezte. Kifejezte reményét, hogy a jövőben a kubaiak is szabadságban élhetnek.
Az USA jelenlegi elnöke visszafogottabb volt. Barack Obama szerint Castro „óriási hatását a történelem ítéli meg”.
Vlagyimir Putyin orosz államfő Moszkva megbízható barátjának nevezte Castrót, akiről megjegyezte: joggal tartják a modern kori történelem korszakalkotó jelképének.
Hszi Csin-ping kínai elnök, kommunista pártvezető pedig azt üzente, hogy Castróval a világ egy „jó és őszinte elvtársat veszített el”.
A The New York Times a néhai elnöknek szentelt cikkében megjegyzi: „a XX. században jelentősége messze túlszárnyalta azt, ami egy 11 milliós szigetország vezetőjétől várható lett volna”.
MIAMIBAN ÜNNEPELTEK
Az Egyesült Államokba menekült kubaiak egy része utcai ünnepléssel fogadta a gyászhírt. Az emigránsok elsősorban a remélt politikai változásoknak örülnek. Arra számítanak, hogy új és jobb korszak kezdődik egykori hazájukban.
A floridai Miamiban, ahol jelentős kubai menekült közösség él, sokan az utcára vonultak, zászlókat lengettek és táncoltak. Ők Castro kommunista rezsimje elől menekültek az USA-ba. Az elmúlt 50 évben százezrek szöktek el Kubából a jobb és szabad élet reményében.
FELMENTI-E A TÖRTÉNELEM?
Fidel Castro 1927. augusztus 13-án született Kuba cukornádtermesztő keleti vidékén, egy gazdag spanyol emigráns farmer és egy szolgálólány törvénytelen gyerekeként. Születési évét később 1926-ra változtatta, hogy előbb felvegyék a gimnáziumba.
A katolikus iskolákban nevelkedett Castro a havannai jogi egyetemen végzett tanulmányai közben kezdett politikával foglalkozni.
Forradalmár élete 1953 júliusában kezdődött, a santiagói Moncada laktanya elleni támadással. Az akció maroknyi baloldali résztvevője Fulgencio Batista diktátor rezsimjét akarta megdönteni, amely szerintük kiszolgáltatta az országot az Egyesült Államoknak.
A sikertelen rajtaütés után bíróság elé állították. Híres védőbeszédében azt mondta, hogy a történelem fel fogja menteni. A bírákat nem hatotta meg, 15 évi börtönbüntetésre ítélték öccsével, Raúllal együtt.
A nemzetközi tiltakozás hatására 19 hónap múlva kegyelmet kapott, majd Mexikóba menekült. Hazájába 1956 novemberében tért vissza, fegyveresek egy csoportjával, s gerillaharcot indított.
SZAKÁLLASOK HAVANNÁBAN
A baloldali lázadók a nép támogatásával egyre nagyobb sikereket arattak, s kétévi harc után megbuktatták a Batista-rezsimet. A széles körben csak Comandanteként (parancsnokként) dicsőített Castro 1959. január 1-jén „szakállasaival” bevonult Havannába. A hatalom átvétele után hozzálátott a kommunista diktatúra kiépítéséhez. A Szovjetunió kezdettől fogva támogatta törekvéseit.
Hazáját 2006-ig irányította. Ő volt a fegyveres erők főparancsnoka és a miniszterelnök, 1961-ben a kubai szocialista (a későbbi kommunista) párt vezetője lett, majd 1976-ban az államfői tisztséget is átvette. Irányításával földosztást és államosításokat hajtottak végre; a rezsim az USA-állampolgárok kubai vagyonára is rátette a kezét.
AZ ATOMHÁBORÚ KÜSZÖBÉN
Az államosítások (vagyis a magántulajdon elrablása) miatt kiéleződött a viszony az Egyesült Államokkal, amely 1961 januárjában megszakította a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat, áprilisban pedig bombázta Havannát. Utána a Disznó-öbölnél 1300 kubai emigráns – amerikai támogatással – partraszállást kísérelt meg, de a támadás összeomlott.
1962 februárjában Washington kereskedelmi embargót rendelt el Kuba ellen. Castro a szovjetek támogatását kérte, akik atomrakétákat telepítettek országába.
A világ emiatt a nukleáris háború szélére sodródott, mivel az Egyesült Államok és a Szovjetunió került egymással szembe. A válságot 1962 őszén sikerült megoldani.
Washington 1975-ben lazított az embargón, 2014 végén pedig a két fél bejelentette: rendezik a kapcsolataikat.
SZOCIALIZMUS VAGY HALÁL
Kuba Castro alatt aktív szerepet vállalt az el nem kötelezett országok mozgalmában. Az 1970-es években pedig katonákat küldött Angolába és Etiópiába az ottani szocialista-kommunista törekvések támogatására.
A kommunizmus 1989-es összeomlása után elszigetelődött ugyan, de belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni. Így Castro továbbra is korlátlan hatalmú vezető maradhatott. Abban bízott, hogy folytathatja a kommunizmus építését. Jelszava is maradt a régi: „Szocializmus vagy halál”.
A moszkvai támogatás elmaradása miatti ellátási válságot ügyesen kezelte: az ellenzéket pedig kordában tartva korlátozott gazdasági reformokat vezetett be.
MERÉNYLŐK CÉLKERESZTJÉBEN
Nem mindenki kedvelte. Hatalomra jutása óta állítólag 638-szor próbálták meggyilkolni.
A valós vagy vélt ellenfeleivel kíméletlenül elbánt: több tízezerre teszik a bebörtönzött, megkínzott vagy kivégzett ellenzékiek és ellenállók számát. További tízezrek pedig akkor haltak meg, amikor lélekvesztőkön Floridába menekültek.
Hatalma nemcsak a félelmen alapult, hanem legendás meggyőző erején is. Gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt, és többórás beszédeket tartott.
A 2006-os gyomorműtéte után azonban ideiglenesen átadta tisztségeit öccsének, a nála öt évvel fiatalabb Raúlnak, aki 2008. február 19-én lett hivatalosan az állam elnöke és kormányfő. Az utóbbi tíz évben visszavonultan élt Havannában. Csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, s elvétve fogadott (külföldi) vendégeket.
