A Mentális egészség, tömeges elvándorlás és etnikai kisebbségek címet kapta a Nemzetközi Egészségügyi és Emberi Jogi Egyesület tizedik szakkonferenciája, amelyen a migrációban részt vevők esetleges mentális problémáiról, traumáiról beszéltek tegnap Újvidéken. Az eseményen pszichiáterek és pszichológusok mellett a tartományi és köztársasági illetékesek is részt vettek.
Gordana Radišić pszichológus, a Sydney-i Traumaközpont munkatársa elmondta, a menekülteknek az alapvető ellátás mellett szellemi támogatást is nyújtani kell, hiszen a mentális egészség is éppen annyira fontos, mint a testi.
– Úgy gondolom, hogy akad még előrelépési lehetőség e téren, az illetékeseknek fokozottabban kellene foglalkozniuk a vándorlás mentális kérdéseivel, vagyis a menekültek szellemi egészségével. Azokon az embereken, akiket trauma ért, egyszerűen segíteni kell, hiszen ez nagyban megkönnyíti azt, hogy elfogadja őket a társadalom, ahová érkeztek, valamint ők maguk is könnyebben illeszkednek be az új környezetbe – fejtette ki a szakértő, aki arról is beszélt, hogy ennek a segítségnek állandónak kell lennie.
– A legjobb itt is prevenció, tehát a központokban a dolgozóknak kell kezdeményezniük a beszélgetést a menekültekkel. Így nagyobb az esély arra, hogy bizonyos esetekben megelőzzük, hogy valakinek a szellemi fittségét kár érje. Valljuk be, könnyebb is a bajt megelőzni, mint később terápián kezelni a pácienst. Az igazság az, hogy nem közveszélyes személyekről van szó, akik komoly mentális problémákkal küzdenek. Legtöbbjük szorongásoktól, depressziótól és általános rossz közérzettől szenved. Ezek olyan problémák, amelyeket a környezetünkben is lehet tapasztalni. Ők azonban sokkal nehezebben emésztik meg ezeket a gondokat, hiszen teljesen idegen környezetben vannak – nyilatkozta a szakértő.
Dr. Nenad Ivanišević, a munkaügyi és szociális kérdésekkel foglalkozó tárca államtitkára az eseményen kifejtette, egy specifikus, komoly feladat a menekültválság kezelése, legyen szó bármilyen problémáról, amely felmerülhet.
– A vándorlás nemcsak a menekülteknek, hanem a célországoknak, valamint a tranzitállamoknak is nagy kihívást jelent, Szerbia pedig a régióban szinte elsőként figyelt fel erre a problémára. Persze, még most sem sikerült megoldania ezt a helyzetet, viszont valamennyire sikerült ellenőrizhető mederbe terelni. Erről tanúskodik az is, hogy az ország területén két állandó befogadó központunk van, és tizenkét átmeneti. Itt vannak ugyanakkor az illegális „lakótelepek”, amikor a menekültek a parkokban húzódnak meg, higiéniai feltételek nélkül. Ez utóbbiak okozzák a legnagyobb problémákat, ugyanis a fertőzések innen terjednek, nem pedig a központokból, ahol emberséges körülmények között élnek a vándorlók – magyarázta az államtitkár, majd megjegyezte:
– A menekültügyi politikát nem a migránsok formálják, hanem az állam, valamint a hatáskörébe tartozó szervek és intézmények, a szociális segítők, a karhatalmi erők, az egészségügy, és még sorolhatnám. Persze, bármiféle segítség jól jön a civil szektortól is, viszont jobbára az állam talpraesettségén múlik, hogy mennyire tartja kordában a helyzetet – fejezte be Ivanišević.
Palimir Tot, a tartományi szociálpolitikai, demográfiai és nemi egyenjogúsági titkár helyettese is hasonlóan nyilatkozott.
– Az elmúlt két évben a tartomány számára komoly kihívást jelentett a menekültekkel való munka. Mint ismeretes, jobbik esetben Vajdaságban, tehát Šidnél és Szabadkánál hagyják el az országot az illetékesek, így a tartományban mindig nagyobb figyelmet kellett rájuk fordítani. Éppen ezért a tartomány tavaly egy tanácsot is létrehozott, amely az idevágó kérdéseket, problémákat és az esetleges megoldásokat járta körbe. A tanács azóta is végzi a munkáját, valamint rengeteg javaslatával sikerült hatékonyabbá tenni a tartomány munkáját a menekültválság kezelésében.
