Tegnap reggel kisiklott három tartálykocsi Beodra (Novo Miloševo) közelében. Szerencsére nem sérült meg senki. A balesetet valószínűleg a vasúti sínek rossz állapota okozta. Tegnap szünetelt a vasúti közlekedés ezen a szakaszon.
A sínek nem bírják a terhelést (Fotó: Kecskés István)
Az elmúlt bő egy hónap alatt immár ez volt a harmadik ilyen eset, amikor tartálykocsik csúsztak le a vasúti pályáról. Ez arról tanúskodik, hogy közveszélyessé vált rajta a közlekedés. November 14-én az Antalfalva (Kovačica) és Pancsova között közlekedő szerelvény két tartálykocsija siklott ki. A tartálykocsik az eleméri műkaucsukgyár részére szállítottak nyersanyagot a pancsovai vegyi művekből. Szerencsére a vegyi anyag nem folyt ki a felfordult tartálykocsikból, és személyi sérülés sem történt.
Október 29-én a nagybecskereki vasútállomás közelében történt ehhez hasonló eset: egy mozdony és egy tartálykocsi siklott ki a vasútállomás bejárata előtt. Emiatt 12 órán keresztül szünetelt a forgalom. Ez alatt az idő alatt a Pancsova irányába utazókat a nagybecskereki vasútállomásról kisbuszokkal szállították a külvárosi vasútállomásig.
A történtek azt bizonyítják, hogy a helyzet egyre rosszabb, és már csak a szerencsének köszönhető, hogy eddig még nem történt komolyabb következményekkel járó vasúti baleset a vidéken. A helyzet környezetvédelmi szempontból is aggasztó, a járatok egy jó része ugyanis a pancsovai vegyi művek és az eleméri műkaucsukgyár között közlekedik. A tartálykocsikban vegyi anyagokat szállítanak, ami komoly kockázattal jár. Végső ideje, hogy az illetékesek sürgősen intézkedjenek az ügyben, nehogy késő legyen. A szakemberek szerint az elavult vasúti hálózatnak ugyanis gyenge pontja, hogy a tengelyirányú teherbírása csak 16 tonna, holott legalább 22 tonna kellene hogy legyen.
A jelenlegi állapotok mellett úgy tűnik, hiába kapott Közép-Bánát négy dízelmotoros vasúti szerelvényt – ezek Oroszországból érkeztek a körzetbe –, ha azok továbbra sem haladhatnak sokkal nagyobb sebességgel, mint amennyivel a XIX. században közlekedtek a vonatok. Hiába a kényelmesebb utazás, amikor a bánáti vasúti hálózat állapota nem engedi meg, hogy a 30–50 km-es óránkénti sebesség helyett a szerelvény ennek legalább a kétszeresével haladjon. A kilencvenes évekig Bánátban éves szinten több mint kétmillió utasa volt a vasútnak, mostanság azonban alig haladja meg a 73 ezret.
Összesen 27 ilyen szerelvény érkezik 2017-ig, de ha a vasúti hálózatot nem újítják fel, nem sok haszon lesz belőlük. Hiába remélték a bánátiak, hogy majd megnövekszik a vasúton utazóknak a száma, amikor az elavult sínek miatt a szerelvények átlagsebessége 30–70 km, a váltókat és a sorompókat pedig még mindig kézzel vezérlik. Ráadásul nincs mindenütt sorompó, és emiatt a vasúti szerelvények a közúti kereszteződéseknél leállnak, hogy jelezzék az autósoknak a vonat érkezését. Így hiába jóval olcsóbb a vasúti jegy, amikor két-háromszor hosszabb ideig tart az utazás, mint autóbusszal vagy személygépkocsival.
Arról ne is beszéljünk, hogy annyira gyérek a járatok, hogy csak kevesen vehetik igénybe a munkahelyre vagy az iskolába való eljutás céljából. Ráadásul például Újvidékre továbbra sincsen járat, az alig száz kilométerre fekvő szomszédos Temesvárra pedig sem busszal, sem vonattal nem lehet eljutni. Pedig a múltban e között a két város között nemcsak szárazföldi úton, hanem – a Béga-csatornának köszönhetően – vízen is lehetett közlekedni. Újabban egyre többet hangoztatják a két legnagyobb bánáti város között egykor gyümölcsöző gazdasági és egyéb kapcsolatok felújításának a fontosságát, de előrelépést nem tapasztalni az ügyben. A vasút esetében az a gond, hogy Közép-Bánát területén 17 km hosszúságon hiányoznak a sínpárok. Persze ezek kipótlása mellett az egész hálózatot fel kellene újítani. Pedig a több mint egy évszázaddal ezelőtt kiépített, 760 km hosszú bánáti vasúti hálózat annak idején a legsűrűbb volt a vidéken. A statisztika szerint abban az időben ezer lakosra kilenckilométernyi vasútvonal jutott. Az idén 133 éve annak, hogy elindult az első gőzmozdony Nagykikinda és Nagybecskerek között (1883. július 8-án).
