Sok mindent ígért a választási kampányban Donald Trump. Kérdés azonban, hogy amerikai elnökként, állja-e majd a szavát. Különösen a gazdasági kérdésekben.
Programot ugyan nem hirdetett, de több javaslatot, tervet és célt fogalmazott meg. Ezek egy része olykor dicséretet, máskor bírálatokat, időnként pedig heves ellenkezést váltott ki az Egyesült Államokban és külföldön.
Sokan fölkapták a fejüket, amikor hazája teljes energetikai függetlenségének megteremtéséről beszélve az amerikai palagáz és palaolaj kitermelését favorizálta. Az ötlet sehogy sem tetszik a nagy olajkartelleknek és Washington közel-keleti szövetségeseinek, amelyek régóta exportálnak nyers kőolajat az USA-ba.
Rijád a minap már figyelmeztette is Trumpot, hogy ha betiltja a szaúdi olaj importját, azonnal ellenlépésekkel számolhat. A megválasztott elnök még nem üzent vissza, de a korábbi nyilatkozataiból az derült ki, hogy miközben visszafogná az áruk, termékek és nyersanyagok importját, felgyorsítaná a külföldre telepített gyárak hazaköltöztetését, amitől azt reméli, hogy új munkahelyek létesülnek, és kevesebb jövedelem áramlik külföldre.
Ezzel összefüggésben többször is bírálta a szabadkereskedelem intézményét, sőt több ilyen szerződés felbontását vagy felülvizsgálatát helyezte kilátásba arra hivatkozva, hogy ezek előnytelenek az USA számára.
Protekcionista intézkedésektől sem riadna vissza, hogy óvja a „saját” piacot. A hazai ipart vámokkal védené a versenytől. A kínai árukra például 45, a mexikói termékekre „csak” 35 százalékos adót vetne ki. Azokat az amerikai cégeket pedig, amelyek nem hajlandóak hazatérni, 35 százalékos büntetővámmal sújtaná, miként azokat az otthon működő vállalkozásokat is, amelyek harmadik országba vinnék a gyártást.
A befelé fordulás, illetve az izoláció rövid távon komoly veszteséget okozhat az érintett országok gazdaságának, évek múlva azonban az USA kerülhet ki vesztesként.
Több közgazdász ezért nem is tartja valószínűnek, hogy Trump kőkemény protekcionista intézkedéseket vezet be, mivel a manőver akár kereskedelmi háborúkhoz vezethet.
Bár a kampányban rengeteg ígéret hangzott el, a gazdaság strukturális problémáinak kezeléséről nem mondott semmit. Sokkal bőbeszédűbb volt viszont a beruházásokkal és az adókkal kapcsolatban.
Rendkívüli mértékű (állami) infrastruktúra-fejlesztéseket helyezett kilátásba, amelyektől több millió új munkahely létesítését reméli. A piac máris arra számít, hogy a kormány hatalmas mennyiségű hitelt vesz majd fel (vagyis tovább növekszik az adóssága), s a pénzt – elsősorban gigantikus építőipari – beruházásokra fordítva igyekszik még jobban felpörgetni a gazdaságot. Ennek hosszú távú hatékonysága azonban kétségesnek tűnik, hiszen ha a nagy állami infrastrukturális beruházások befejeződnek, lelassulhat a növekedés.
A személyi jövedelemadó legmagasabb szintjének csökkentését is megígérte (a jelenlegi 39,6 százalékról 33 százalékra), a 35 százalékos társasági adót pedig 15-re faragná le. Arra számít, hogy a vállalati adók csökkentésének hatására is új munkahelyek születnek.
Trump azt is megemlítette, hogy a minimális órabért 7,25 dollárról 10 dollárra emelné. Máskor azonban a túl magas bérekre panaszkodott, ami az egyéb ellentmondásos terveivel együtt a gazdaságpolitikai elképzelésének a bizonytalanságaira utal.
