Még mindig nem tudni biztosan, mit hoz a világgazdaság szempontjából Trump megválasztása. Az első pillanatban idegesen és annak nyomán hektikusan reagáltak a tőzsdék, de néhány órán belül elült a vihar, amelyről kiderült, hogy csupán kisebb fuvallat volt. Az utóbbi napokban pedig már az tapasztalható, a piac mintha kezdené elhinni és beárazni, hogy Trump valóban meg fogja valósítani gazdaságpolitikai elképzeléseit. Csekély, de jótékony infláció, a régóta halasztgatott kamatemelés és egy gyorsabb sebességfokozatra váltó amerikai gazdaság az amerikaiaknak jót hozhat ugyan, de biztos, hogy lesznek vesztesei is egy ilyen folyamatnak, még akkor is, ha tudjuk, hogy a világgazdaságban a „játszmák” nem nullaszaldósak.
FELBORULNAK AZ EDDIGI SÉMÁK?
A feltörekvő országok vezetői lehetnek most a legnyugtalanabbak, hiszen ha Trump valóban elkezdi beváltani gazdasági ígéreteit, az felboríthatja az eddigi sémákat, miszerint a pénz a fejlettekből a fejletlenebbekhez vándorol befektetések formájában, hiszen ott az alacsony bérek miatt nagyobb profitot lehet elérni. Az USA közvetlen szomszédját, Mexikót máris a lehetséges nagy vesztesek közé sorolják. A peso árfolyamának rekordalacsony szintje is ezt vetíti elő, de elméletileg az sem zárható ki, hogy végül mégsem a Föld legnépesebb spanyol nyelvű országa lesz Trump győzelmének legnagyobb vesztese. A mexikói export majdnem 80 százaléka az USA-ba irányul, az import fele pedig onnan származik. Ha a két ország az egymás közötti együttműködés további hatékony formáit kezdi el keresni, abból akár mindkét fél sokat profitálhatna.
Trump a kampányát részben arra építette, hogy a korábbi kormányzatok gazdaságpolitikáját szapulta: a korábbi amerikai vezetőket lúzereknek és dilettánsoknak nevezte, akik nem tudtak tárgyalni, rossz szabadkereskedelmi megállapodásokat kötöttek, minek következtében az amerikai cégek Mexikóba vitték a munkahelyeket. Közben a mexikói illegális bevándorlók is az országba özönlöttek, akik „helyben” veszik el az amerikaiaktól a munkahelyeket.
EURÓPA CSENDES?
Bizonyos nézőpontból akár igaznak is tekinthetjük azt a feltételezést, hogy a Brexitet és Trump győzelmét is lényegében a globalizáció veszteseinek a szavazófülkékben lezajlott lázadása okozta. Európán belül a folyamatok tovább gerjeszthetik a megosztottságot. A nyugatiak egyre inkább úgy vélik, hogy a magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek elveszik előlük a munkahelyeket. Egyrészt úgy, hogy odamennek munkát vállalni, másrészt, hogy pl. a nagy autógyártók mind ezekbe az országokba költöztetik a termelést. Különösen fáj ez azoknak az országoknak, ahol szervezettség, képzettség terén nem sokkal jobb a helyzet, mint a kelet-európai országokban, viszont a bérek még mindig sokkal magasabbak. Náluk nem várható, hogy rövid távon növelni tudják versenyképességüket, komoly gondokkal kell majd szembenézniük. Valóban létezik a folyamat, miszerint a keletiek egyrészt odamennek, másrészt a termelői kapacitásokat is „elcsábítják”, ezáltal a nyugatiaktól véve el a munkahelyeket. Ahogyan a mexikóiak és pl. a kínaiak is elveszik direkt és indirekt módon is az amerikaiak elől a munkahelyeket. Európában ezt fokozza, hogy az EU-ban lefektetett szabályok olyan mechanizmusokat hoztak létre, hogy a fejlettebbek még pénzzel is támogatják a fejletleneket. Kérdés, meddig lesz ez fenntartható. Félő, hogy a jelenlegi tempó mellett, mire mi az EU-ba érünk, ezeket a támogatásokat drasztikusan meg fogják nyirbálni. Hatalmas kihívás ez az Unió számára, és kérdés, hogy ebben a történetben például Szerbia milyen szerepet tölthet majd be, és mennyire lesz győztese vagy a vesztese ezeknek a folyamatoknak. Nyakunkon a 2017-es év, és a szakértők most azt boncolgatják, a dollár árfolyama hogyan alakul majd, és kinek lesz jó és kinek lesz rossz ómen, ha „Amerika ismét naggyá válik”, ahogyan Trump ígérte. A dollár más valutákhoz mért árfolyama mellett az államkötvények hozama is emelkedett Amerikában. Ez azt jelenti, a befektetők már elhiszik, hogy az új elnök megvalósítja az ígért infrastrukturális beruházásokat, és emellett még az adókat is csökkenti. Paradox módon azonban a dollár árfolyamának további szárnyalása már éppen ellenkező hatásokat válthat ki, „megfojthatja” a növekedést, mielőtt még igazán beindulna. A túl nagy árfolyam-emelkedés árthat az amerikai gazdaság növekedésének, különösen az ipar szenvedheti meg.
Szerbia szempontjából újabb kockázatokat és egyben új lehetőségeket, esélyeket jelenthet, ha az amerikai külpolitika és a gazdaságpolitika is jelentős fordulatot vesz. Az elnökválasztás előtt mindenki elhitte, hogy Trump győzelmével a dollár gyengülni fog. Eddig azonban ennek éppen az ellenkezője történt. Ha a dollár tovább erősödik, az Európai Központi Bank és a Fed monetáris politikája még inkább ellentétbe kerülhet egymással. Az sem zárható ki azonban, hogy a piacok Trumppal szembeni bizalma később túlzottnak bizonyulhat. Mindez komoly kockázatokat hordoz magában az olyan kis nemzetgazdaságok szempontjából mint a miénk.
