2024. március 28., csütörtök

Volt egyszer egy Újvidék 145.

Az újvidéki zsidóságról 18.

A Nemes Sándor által szerkesztett Újvidéki Hírlap a politikai és a városvezetés ügyeinek témáján kívül, igaz, nem pletyka szinten, de a város kiemelkedő polgárairól, a városban és környékén történt eseményekről is rendszeresen beszámolt.

A nagy ünnepek előtt, a karácsony és húsvét előtti jótékonykodásokról és társadalmi eseményekről közölt leggyakrabban hosszabb-rövidebb híreket. Így az újévi jókívánságokat is meg lehetett váltani. 1892-ben különböző egyesületek adták át és tették közzé az újévi jókívánságok megváltásáról szóló híreket, többek között az I. Újvidéki Nőegylet, a Szerb Főgimnázium tanári kara, az Újvidéki Királyi Törvényszék, a Magyar Állam Vasutak, de nem maradt le a városi tanács sem. A kiemelkedő egyesületek közül nem maradhatott le a helybeli Izraelita Nőegylet sem, amelynek adakozási íve szerint az újvidéki zsidó közösség kiemelkedő személyiségeinek feleségei és lányai adakoztak, igen bőkezűen. Az emberbaráti szeretetről tanúskodó pénzadományokban Fischer Márián, Freund Nettin, Schwarz Terézen, Roth Bertán, Ernst Bettin, és Ernst Eugénián kívül még sokan nyújtottak tanúbizonyságot, mert az adományok, a váltságdíjak átlagban 50 forint körül mozogtak. Ugyanazon év január 23-án az Izraelita Nőegylet táncvigalmán is folyt az adakozás, ahol az adakozók névsora két újsághasábnyit tett ki. A főszerkesztő emberbaráti szeretetéről tanúskodott az Újvidéki Hírlap március 2-ai vezércikke is, amely Segítség az árvamegyeieknek címmel közölt írást. Az ország legszegényebb és éhező megyéjének szomorú sorsát taglalta a főszerkesztő, arra buzdítva az olvasókat, hogy ők maguk, úgy mint maga a szerkesztőség is adakozzanak, hogy abban az országban, amely tejjel, mézzel folyó Kánaán, azt a megyét, ahol a „búzakenyeret csak hírből ismerik”, megsegítsék, ahol majdnem 20 000 ember szenved éhségben.

De foglalkozott az újság az újvidéki zsidó közösség tagjainak sorsával is. Így Schossberger Fülöp ékszerészt és órást ért kellemetlenségekről is. Schossberger Fülöp az újvidéki kereskedővilág ismert tagja volt. A két testvér, Fülöp és Lipót alapította ékszerész üzlet bérelt helyiségekben működött, ami nem jelentette azt, hogy a bolt nem ment jól. Üzleteik a város legelőkelőbb utcájában és terén voltak, a Fő utca 29. alatt, a katolikus főtemplom épületével szemben, valamint a fő téren, a Ferencz József tér 3. alatt. Mindkét üzletében drágaköveket, arany- és ezüstárut, arany és ezüst zsebórákat, „china ezüsttárgyakat”, valamint ingaórákat kínált „a legolcsóbb árak mellett”, dúsan felszerelt raktárából. A jól menő üzletek tulajdonosának azonban az 1892-es év nem volt szerencsésnek mondható. A bajok márciusban kezdődtek, amikor a Fő téren lévő fióküzletében, az úgynevezett „Lakits házban”, vasárnap délelőtt tűz ütött ki. A ház kirakatán és ajtaján gomolygó sűrű füstöt dél körül vették észre. A hír szerint a gyorsan megérkező tűzoltók a boltajtón keresztül jutottak be az üzletbe, és sikerült nekik a tüzet lokalizálni. A kár lényegtelennek volt mondható, mert a tűz még nem harapódzott el. A tűz oka ismeretlen maradt, minden gyanú az aznap érkezett és kicsomagolt áru papírgöngyölegére esett, amely „túl közel került” a kályhához. Schossberger Fülöp bajai azonban itt nem fejeződtek be. Már a tavasz folytatásában, április végén újabb szerencsétlenség érte. Üzletét kirabolták, és nagyobb mennyiségű ékszert vittek el. Az újvidéki rendőrség kézre kerítette a tetteseket, akik heten voltak. A fő betörő Radics András, az orgazda Novák Mátyás és felesége, Virág Rózsa, a bűnsegédek pedig Szigristné Zarics Száveta, Vargicsné és egy Sefkovics vezetéknevű személyek voltak. Az újság tulajdonképpen a bírósági tárgyalásról közölt hírt, amelyből az is kiderült, hogy az ékszer nagy része is megkerült, mert a rendőrség és a vizsgálat embereinek „emberséges bánásmódja” vallomásra bírta a fő bűnös Radicsot. A legnagyobb bűnt azonban minden jel szerint nem Radics, a rabló követte el, hanem Novák, az orgazda, aki felől a bajai rendőrfőnök is érdeklődött, mert tetemes vagyonnal rendelkezett, többek között 1200 forinttal is, az összeget legvalószínűbb egy eltűntnek nyilvánított „gyolcsos tóttól” rabolta el. Tehát fennállt a gyilkosság gyanúja is. A körülményekről pedig azért tudott az Újvidéki Hírlap ilyen részletesen, mert Schossberger Fülöpöt nem más, mint dr. Nemes Sándor ügyvéd képviselte, aki egyben a lap tulajdonosa is volt.