Jó hír érkezett az Egyesült Államokból: a demokrácia él és virul, segítségével pedig olyan embert is elnökké lehetett választani, akit sokan rasszista bohócnak, hazugnak, populistának és uszítónak tartanak. Csaknem 59,8 millió amerikai szavazott Donald Trumpra. Részben talán azért, mert ő jobban érzékelte a kor, s a dühös emberek társadalmi problémáit, elvárásait, majd mesterien rájuk irányította a figyelmet.
Egyszerű, hangzatos (gyakran hajmeresztő) megoldásokat kínált gyógyírként, amelyek leginkább a 2008-as válság és a globalizmus veszteseit sújtják. Ők pozitív változást szeretnének az életükben és a politikában, amelyről azt hiszik, elfordult tőlük.
Trump sikere nemcsak a populizmus újabb megkoronázása, hanem figyelmeztetés is, amelynek lényege: megoldást kell találni a fejlett országok lecsúszott (középosztálybeli) rétegeinek problémáira. Ő nem sok konkrét megoldási javaslatot említett, de harcias kampányában ügyesen játszotta ki ütőkártyáit.
Triumfálva azonban már békülékeny hangot ütött meg, azt sugalmazva mindenkinek, hogy eddigi arrogáns retorikáját megfontolt kormányzás követheti. Az viszont biztos, hogy ígéreteinek egy része, amelyekkel felvillanyozta (és megvezette) a politikai „megváltásra” áhítozó híveit, nem valósul meg.
Győzelmi beszéde arra utal, hogy tud visszafogott is lenni. Ha pedig erre tartósan mégis képtelen, a nagytőke, az óriásvállatok és a katonai-hadiipari szövetség, továbbá az alkotmány, a demokratikus intézmények, a nyilvánosság, valamint a sajtó majd rákényszerítik.
Úgy tűnik, fura időszak kezdődik vele, amitől sokan félnek, mások meg alig várják. Moszkva és Peking a kapcsolatok javításában reménykedik, Brüsszel azonban a viszony megromlásától tart. Az EU ideges, hiszen Trump nyilatkozatai alapján az USA befelé fordulhat, kevésbé figyelne a NATO-ra és Európára, amelynek bizonyos térségeiben, így a Balkánon is, emiatt nagyobb befolyást szerezhetnek az oroszok.
