Bármennyire is jártasak vagyunk a történelemben, s még álmunkból felriasztva is azonnal rávágjuk egy világtörténelmi jelentőségű dátum kapcsán, hogy mi történt akkor, a saját szülővárosunk utcáinak a kövét koptatva sokszor fogalmunk sincs az itt lévő közterek, patinás épületek múltjáról. A Pejin Attila történész által vezetett várostörténeti séta ezt a hiányosságot igyekszik pótolni.
A nemrég második alkalommal megrendezett városi felfedező túra első komolyabb „megállója” Tóth István világhírű szobrász mellszobra volt, akiről kevesen tudják, hogy Steven Spielberg amerikai filmrendező nagy sikerű Cápa című filmjéhez is ő készítette el a fenevad tervét.
Az Árpád utca egyik ékkövének a rögtön a sarkon lévő egykori polgári iskola épülete tekinthető, amely a múlt század hatvanas éveinek a végéig működött oktatási intézményként. Vele szemben helyezkedik el Szekfű György, az egykori honvéd hadnagy és városi főjegyző háza, amelyet Dan diszkóként, illetve jelenleg hentesüzletként ismerhetnek. Érdekességként meg lehet említeni, hogy amikor a diszkó átalakítási munkálatai elkezdődtek, a kőművesek csontvázakat találtak a pincében. Pejin szerint a maradványok korából ítélve feltehetőleg már a Szekfű-ház alapozása közben is meglehettek, de akkor minden jel szerint nem értesítették erről az illetékeseket.
Úgyszintén az Árpád utcán található a Knežević-ház, amely a gimnázium egykori igazgatójának a háza volt, s amelyet Szabó Mátyás neves zentai építész tervezett. Az Árpád utcában egyébként viszonylag jómódú polgárok éltek, de ahogyan a városközpontból haladunk a város széle felé, egyre szegényesebbek az épületek.
Az Árpád utca után a Vojislav Ilić, illetve ahogyan egykoron nevezték, a Kard utcában folytatódott a séta, majd a Fő utca (egykori Eötvös utca) sarkánál – az idősebbek Hajduska-sarokként emlegetik – álltak meg a sétálók. Itt egykoron Hajduska László népszerű zentai polgár kocsmája állt, s a zentaiak közül sokan az előtte lévő teret is róla nevezték el. A mai Njegoš teret egyébként 1918-ig Széna térnek nevezték, mivel itt szénával kereskedtek.
A városatyák a polgárosodással összhangban a város területéről minden mezővárosra emlékeztető dolgot igyekeztek eltüntetni, más lokációkra áthelyezni, s idővel eltűntek innen a kereskedők, a tér pedig az impériumváltást követően új nevet kapott. Egykoron egyébként a jelenleg a tér és a Táncsics Mihály utca találkozásánál levő kereszt is a tér közepén állt. Ezt a feszületet Sándor Péter állította, és ajánlotta fel Jézus Krisztusnak. A muzeológus szerint a keresztek felajánlása a tizenkilencedik század elején volt divatos, s mindazok a jómódú polgárok, akik egy kicsit is adtak magukra, valamelyik hitközségnek ajánlották, vagy valamilyen fogadalomból állíttatták fel ezeket.
A Fő utcán található épületek stílusát Valkay Zoltán építész az előző sétán klasszicizáló eklektikaként jellemezte, az 1880/90 táján készült épületek ugyanis klasszikus elemekkel vannak díszítve, de eklektikus módon, mesélte Pejin.
Ezen az utcán az első patinás épület a jelenlegi zeneiskola, amely eredetileg Hajdú Dezső ügyvéd háza volt, aki a századfordulón a város tűzoltóparancsnoka volt, s elsősorban neki köszönhető, hogy Lajta Béla tervezte meg az új tűzoltólaktanyát. A két világháború között ebben az épületben lakott, s itt volt a rendelője dr. Gerő István fogorvosnak, a zentai kommunista mozgalom vezéregyéniségének, akit 1941. november 11-én végeztek ki a zentai kaszárnyában.
Az utcában lévő következő patinás épület a zentaiak körében ma civilek házaként ismert Horovitz-ház, amelynek utolsó tulajdonosa a nevét a későbbiekben magyarosító Holló Dénes ügyvéd volt, akinek a leszármazottja nemrég kifejezte igényét a jelenlegi épületre, de az itt lévő civil szervezeteknek türelmi időt adott. Az egykori zentai kereskedelmi nagyvállalat épületében korábban Singer János fűszer- és gyarmatáru-kereskedő élt.
A Fő utcán található épületek tragédiája egyébként az volt, hogy a második világégést követően a lakásgondokat az akkori városvezetés úgy próbálta megoldani, hogy ezekbe gyakran szegény sorban élő szociális eseteket költöztetett be – mesélte Pejin, majd hozzátette, hogy ők képtelenek voltak fenntartani az épületeket, s csak amikor új tulajdonosok kerültek be, akkor kezdték őket felújítani.
Pejin elmondta azt is, hogy a városmag miliője védett, vagyis csakis az eredeti állapotban újíthatóak fel az itt lévő épületek.
A túra folytatásában a zentai nyugdíjas-egyesület székházához értek a városi kirándulók. Ezt az épületet Hirschfeld Simon rőfös és divatáru-kereskedő építette a századelőn. A szárazkapu-bejáratánál valamikor tükrök voltak, mögötte volt a kereskedő üzlete, ezért sokan „tükrös boltnak” nevezték ezt az épületet.
A séta utolsó állomása a jelenleg turkálóként működő Gróf-ház volt, amelyet Valkay Zoltán baglyos háznak nevezett el a homlokzatán található, baglyot ábrázoló díszítések alapján. Valami fura indíttatásból az épület előtt lévő fán szoktak is baglyok gyülekezni, mesélte a rendhagyó túra vezetője. Gróf József kis áruháza volt itt egyébként, ahol mindenfélét árusítottak. A túra vezetője érdekességképpen elmesélte, hogy az egyik száz évvel ezelőtt megjelent zentai újságban a tulajdonos úgy népszerűsítette kereskedését, hogy nála a csokoládénak garantáltan nincs petróleumíze. Pejin megemlítette, hogy az épület jelenlegi tulajdonosai a felújítási munkálatok előtt a múzeum segítségét is kikérték, találtak is egy régi képes levelezőlapot, amely alapján eredeti formájában újították fel az épületet.
A zentai múzeum november végén rendezi meg a következő várostörténeti sétát, amelynek az útiránya Adai utca–Dositej Obradović utca–Tiszavirág sétány–Stevan Sremac utca lesz.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
