2024. március 29., péntek
TÁRCA

Húsosra túrós

Kopott fehér, mezítlábas papucsát csillogó üvegfényű műanyag bizsuk sora ékesíti. Most is ott ácsorog benne az inkább suttyó legényre hasonlító, esetlenül sárgásbarnára festett, rövid, rendezetlen frizurájú, arcvonásaiban már-már marcona kinézetű kamasz lány a megszokott helyén. A pékség bejárata mellett támasztotta a falat. A kellemes novemberi napsütésben a szokottnál is nagyobb volt a forgalom a péknél. A kilincset egymásnak adó, kenyeret, péksüteményt vásárlók megszokták a sokszor látott kéregető jelenlétét a boltajtóban. Nem tolakodó, inkább esetlen figura képét mutatja. Már oda sem figyelnek rá, mit motyog az érkező vevőknek. Netán pénzt vagy ennivalót kér? Húsz dinárt adok.

A két cipóval beülök az autóba és várom a párom…

A sárga hajú lány visszafogottan koldul, néhány próbálkozás után újra nekitámaszkodik a falnak, valamit motyog magában. Alig múlik el néhány perc, de már tucatnyi elégedett vásároló fordult ki a pékajtón. Egy középkorú férfi, ahogy kilép a bejáraton, ugyanazzal a mozdulattal már nyújtja is a háromszög alakú csomagot, majd szó nélkül visszafordul a pékségbe. A lány gyakorlott mozdulatokkal bontja ki a dupla papírba rejtett finomságot, elégedetten nyugtázza: húsos burek. Jóízűen elmajszolja az adományt, a zsíros, olajos papírt a két lépésre, a járda mellett álló rácsos fekete fém szemetesbe dobja és visszaáll a helyére. Magában beszél, kifejezéstelen arcán, egy-egy rövid pillanatra az elégedettség vonásai ülnek ki. Tovább vár, nem kéreget, nem zaklat senkit, csak vár. Egy sietős vásárló ötven dinárt nyomott a kezébe.

Nem kellett sokat várni, cégjelzéses fehér papírzacskóban érkezett az újabb ennivaló. Egy megértő tekintetű alacsony asszonyka mosolyogva adta át adományát. Valamit motyogott a lány, miközben belevizslatott a nyitott szájú zacskóba. Töltött kifli. Ezzel is hamar végzett, amikor egy fekete rövid hajú, középmagas, testes, jól táplált, harminc körüli fiatalember tűnt fel. Kiváló márkájú és minőségű acél késgarnitúrát próbált pénzé tenni, a pékhez érkezőket célozta meg árujával, mindhiába, otthon már mindenkinek van kenyérvágó kése, kicsi és nagy is. Ugyanezt a komplettet kínálta egy nappal korábban a piacon. A késárusnak megeredt a lány nyelve. Autóban ülve nem hallhattam miről váltottak szót és milyen nyelven. A lány bal kézfejét fejmagasságba emelve, négy ujját mutatta fel. Ennyi testvére van még otthon, valahol otthon.

A késes is betért a pékhez, de csakhamar újra az utcán volt és egy ötven dinárost nyomott a sárga hajú lány kezébe, akinek vékony kopott ruházata nem árulta el női vonásait, megmaradt a mezítlábas jellegtelenségben. Zsebre vágta az ötvenest és még kért valamit. A fekete figura márkás cigarettásdobozt nyújtott feléje, amelyből kihúzott egy szálat és gyakorlott mozdulattal kopott kabátkája jobb zsebébe süllyesztette. A pénzt a másik zsebében tartotta.

Újra a helyén állt, a boltajtó és az épület ablakából kialakított kirakat között támasztotta a falat. A pékhez percenként tucatnyi ember lépett be, de mintha még többen jöttek volna kifelé. Most sem fordult ötöt a percmutató, amikor a boltajtó lépcsőjéről egyenesen a lányhoz fordult egy ősz hajú, idősebb asszony egy háromszög alakú papírcsomaggal. A burek mellett két négybe hajtott, lila ötven dinárost is odacsúsztatott, közben a másik kezével a lány mezítlábas piszkosfehér papucsára mutatott. Szelíd, de kissé rosszalló arckifejezéssel a sárga hajú lány hiányos öltözékére célzott, a gesztusa üzenetében benne volt, hogy a burek mellé tett pénzt mire is szánja. Az egész jelenet tíz másodpercig sem tartott, a kommunikáció egyirányú volt, a sárga hajú lány felfokozott figyelmét az adomány kötötte le, a csupasz lábára irányuló célzás nem jutott el a tudatáig.

A csomagból ezúttal túrós burek került elő. Csak nem fogja ezt is megenni a húsos burek után? Nekifogott. Nem harapott bele oly jóízűen, mint az alig tíz perccel korábban kapott húsos burekba. Letépett egy darabot és a nem túl nagy maradékot a kezében tartotta, nem dugta zsebre, hiszen az egyikben ott lapult a szál cigaretta, a másikban meg a pénz. Sarkon fordult és a piac felé vette az irányt, de előtte még leemelte a kirakat párkányán addig észrevétlenül heverő gyufás dobozt. Következhet a jól megérdemelt pipahuja, elvégre ünnepnap van, halottak napja.