Az elnökválasztás győzelmi esélyeit latolgatja, és a két jelöltnek az elnöksége első száz napjára vonatkozó ígéreteit veszi számba az Egyesült Államok lakossága. A közvélemény-kutatások némelyike Hillary Clinton, némelyike viszont Donald Trump győzelmét jósolja, és a politikai elemzők is csupán abban értenek egyet, hogy rég nem volt ilyen változékony és kiszámíthatatlan az elnökválasztás eredménye.
Az amerikai közszolgálati rádió (NPR) a napokban felemlített egy fontos számot: 537. Tizenhat évvel ezelőtt ugyanis mindössze 537 floridai szavazaton múlt, hogy George W. Bush lett az Egyesült Államok elnöke. S bár a mai és a tizenhat évvel ezelőtti amerikai helyzet nem hasonlítható össze, valószínűleg Hillary Clinton demokrata párti elnökjelölt és Donald Trump republikánus jelölt párharcát sem nagy szavazatarány dönti el. Elemzők szerint öt társadalmi csoportnak van, vagy lesz döntő befolyása a választási eredmények alakulására: az egyetemi végzettség nélküli fehér férfiaknak, a felsőfokú végzettséggel rendelkező fehér nőknek, a Trump-ellenes republikánusoknak, a Puerto Ricó-iaknak és a mormonoknak.
A felmérésék szerint az egyetemi végzettség nélküli fehér férfiak képviselik Donald Trump szavazóbázisának legnépesebb táborát. Ők azok, akik az előző választásokon többnyire otthon maradtak, de most azt mondják, elmennek az urnákhoz és Trumpra voksolnak majd. Elsöprő többségük az úgynevezett rozsdaövezetekben, vagyis a rossz gazdasági helyzetben lévő államokban – például Ohióban vagy Pennsylvaniában – él.
A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők viszont, akik korábban hagyományosan republikánusokra szavaztak, most egyre biztosabban sorolnak át a Demokrata Párt híveinek táborába. A magasan képzett nőket kifejezetten elrémítette Trump stílusa. A felháborodott nők valószínűleg hozzásegítik Virginiát és Coloradót ahhoz, hogy „kékké” váljon, azaz a demokrata elnökjelölt mellett döntsön (a kék a demokraták, a piros a republikánusok színe.)
A Trump elnökségét ellenző befolyásos republikánus politikusok és gazdasági szereplők Ohióban, Floridában, és Nevadában határozhatják meg a választás kimenetelét. Utah államban pedig a mormonoké lesz a döntő szó. Míg a különböző keresztény csoportok, köztük a befolyásos evangéliumi keresztények vagy elfogadták, vagy keblükre is ölelték Trumpot, addig a mormonok nagy arányban utasítják el őt. A valaha üldözött vallás híveit taszítja, hogy Trump egy másik vallás – az iszlám – híveinek amerikai beutazását akarja, ha csak átmenetileg is, felfüggeszteni. Ráadásul a mormon többségű Utah államban felbukkant egy új elnökjelölt, mégpedig a magát független konzervatívnak mondó 40 éves mormon, Evan McMullin – a CIA volt operatív tisztje –, aki elhódíthatja a konzervatív szavazókat. Kis csoportot alkotnak a Puerto Ricóból a nagyon rossz gazdasági helyzet miatt az „anyaországba” költözöttek, akiknek elsöprő többsége Floridában él. Nem a legnagyobb szavazói csoport, de Floridában e kicsiny többség is győzelmet hozhat.
Mindkét elnökjelölt számít a csekély többségre, azaz a győzelemre, s mindketten utaltak már arra, hogy mit tennének elnökségük első száz napjában. Bár ez a programjaikból ki is következtethető. Hillary Clinton – még októberben – úgy nyilatkozott: „Azonnal munkához látunk, és a lehető legtöbbekkel egyeztetünk, hogy közös platformokat találjunk”. A demokraták elnökjelöltje emlékeztetett arra, hogy szenátorként mindig megtalálta a lehetőséget, hogy együtt dolgozzék a republikánusokkal is. Elnökségének első száz napjában a bevándorlás reformjával és a nagy infrastrukturális beruházások tervével kíván foglalkozni. Választási kampányában Clinton azt ígérte, hogy rendezi a több milliónyi illegális bevándorló helyzetét, elemzők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy ehhez kompromisszumra kell jutnia a kongresszussal, ahol a republikánusok várhatóan megőrzik a többségüket. S az első száz napban valószínűleg sor kerül a szövetségi legfelsőbb bíróság új tagjának jelölésére is. A nemzetközi politikában az új elnök asztalán „forró dosszié” lesz Szíria is.
Donald Trump szintén azt ígérte, hogy megválasztása után „már az első napon nagyon elfoglalt” lesz. Az ő prioritásai azonban eltérnek Clintonéitól. Trump első dolga az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény (NAFTA) újratárgyalásának megindítása és a csendes-óceáni partnerség (TPP) tárgyalásaiból történő kivonulás lenne. Feloldaná a fosszilis energiaforrások kiaknázására vonatkozó tilalmat (vagyis újraindítaná a szénbányászatot), újraindítaná a Keystone XL nevű olajvezeték építését, amelyet Obama elnök 2015 telén megvétózott, és megvonná azt a több milliárd dollárt, amelyet Washington az ENSZ klímavédelmi programjaira ígért. Elnökként a New York-i üzletember már az első száz napban visszavonná az Obamacare néven ismert egészségbiztosítási törvényt, és a kongresszusban előterjesztené a tíz évre szóló és 25 millió új munkahely teremtését ígérő tervét. Ezenkívül hozzáfogna két fontos ígéretének megvalósításába. Így az általa korruptnak leírt washingtoni politikai átformálása érdekében korlátozná a kongresszusi politikusok mandátumát, befagyasztaná a szövetségi alkalmazottak létszámának bővítését, és megtiltaná, hogy a Fehér Ház és a kongresszus munkatársai távozásuk után öt éven belül lobbista munkát vállaljanak. A másik fontos ígérete: az illegális bevándorlók helyzetének rendezése, a „terrorizmusra hajló térségekből érkező bevándorlás felfüggesztése” és „a határok rendkívül szigorú ellenőrzése”. Elemzőknek feltűnt azonban: Donald Trump első száz napjának teendői között nem szerepel a világpolitika.
