Pál Károly, a kishegyesi községi képviselő-testület korábbi elnöke vehette át idén a Szerbiában élő montenegrói kisebbséget tömörítő Krstaš egyesület legmagasabb elismerését, a Da je vječna Crna Gora – Milorad Mido Vujošević, vagyis a Mindörökké Montenegró – Milorad Mido Vujošević díjat.
Pál Károly az elismeréssel, mellette Nenad Stevović (Tóth Péter felvétele)
Az egyesület nevében Nenad Stevović publicista, a Krstaš alapító tagja adta át Pál Károlynak a díjat Szeghegyen. Elmondta, hogy az egyesület által odaítélhető legmagasabb elismerést évente ítélik oda olyan személyeknek, akik tevékenyen hozzájárultak a Szerbiában élő montenegróiak nemzeti identitásának megőrzéséhez, néphagyományainak ápolásához. Mint ismeretes, Pál Károly 2010-ben a kishegyesi községi képviselő-testület elnökeként támogatta a Krstaš egyesület kezdeményezését, hogy a montenegrói nyelv is váljon hivatalossá a község területén. Végül a montenegrói nyelv hivatalosan is elfogadott nyelv lett Kishegyes községben, máig egyedüliként Szerbiában. Az alkotmány egyébként szavatolja minden kisebbség esetében, hogy amennyiben a népesség körében az arányuk eléri a 15 százalékot, az anyanyelvük hivatalossá váljék. A Krstaš egyesület képviselői akkor döntöttek úgy, hogy kérelmezik Kishegyes községben a montenegrói nyelv hivatalos használatba vételét, amikor a közös államalakulatból kivált Montenegró alkotmányát is módosították, és a montenegrói lett az ország hivatalos nyelve. 2006-ban ugyanis a Szerbiában élő montenegróiak is kisebbséggé váltak, amikor Montenegró Szerbiától különvált. Stevović szerint attól kezdve még nagyobb jelentőségűvé vált a hagyományok és a nemzeti öntudat megőrzése. Így lett Kishegyes az első és máig is egyetlen olyan község Szerbiában, ahol a montenegrói nyelv is hivatalosnak számít. A feltételeknek Verbász község is valószínűleg megfelelne, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ugyanis a montenegróiak száma elérte a 17 százalékot is, de ott egyelőre nem történt előrelépés az ügyben. Az elismeréssel Stevović elmondása szerint most Pál Károlynak szerették volna megköszönni az erőfeszítéseit. A nyelvhasználat mellett azt is, hogy az egyesület Szeghegyen megfelelő székhelyet kapott, illetve egy telket is átengedett az önkormányzat még abban az időben a Krstašnak, 200 éves díjmentes használatra, ahol megépülhet az önálló montenegrói ortodox egyház temploma, amint arra megteremtődnek a további feltételek is. Pál Károlynak mindemellett elévülhetetlen érdemei vannak abban is, hogy az egykori királyi város, Cetinje és Kishegyes testvértelepülésekké válhattak. Stevović azt is elmondta, hogy Pál Károly immár a hatodik, aki megkapta a montenegróiak szerbiai ernyőszervezete által odaítélhető legmagasabb elismerést, de közülük az első, aki nem montenegrói nemzetiségű.
A díjátadás alkalmával Pál Károly elmondta, örömmel tölti el, hogy annak idején sikerre vihette a montenegrói nyelv hivatalossá tételét ebben a többnemzetiségű környezetben. Szeghegy az egyetlen olyan szerbiai település, ahol a montenegróiak vannak többségben. Pál Károly véleménye szerint azzal, hogy ezt a kezdeményezést a képviselő-testület elfogadta, önmagunkat támogattuk, mert egymásra vagyunk utalva.
– Kishegyes községben a magyar után a montenegrói a legnépesebb közösség, és Szeghegy az egyetlen helyi közösség Szerbiában, ahol a montenegróiak abszolút többségben vannak. Ezért éreztük úgy, hogy támogatnunk kell a Krstaš kezdeményezését – fogalmazott.
A Krstaš egyesület díszülésének keretében, a Pál Károlynak odaítélt díj átadását követően bemutatták Borislav Cimeša cetinjei író és publicista S one strane života című könyvét is, melyben az 1919-es montenegrói karácsonyi felkelésként ismert eseményeket dolgozta fel regény formájában. Cimeša szerint a montenegrói függetlenségi törekvéseknek egy máig elhallgatott epizódjáról van szó, amikor a karácsonyi felkelésről beszélnek, pontosabban nem beszélnek róla.
