Az újvidéki Európa Kollégium felsőbb éves lakói nagy sikerű színielőadást készítettek az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából, amely a „Földtömte szájuk némán kiált időtlen esküt...“ címet kapta. A megrázó erejű zenés előadást a kishegyesi Patyerek Réka, a Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének másodéves hallgatója írta és rendezte. Mint elmondta, korábban nem foglalkozott szövegkönyvírással és rendezéssel, valamint a próbákat egész nyáron át tartó egyéni munkafolyamat előzte meg.
– Kevésbé ismert, és ritkábban elhangzó versek után kutattam, hogy valami újszerűt tudjunk alkotni. Ez végül sikerült is. Hasznomra volt az a könyv, amely az 1956-os események részvevőinek visszaemlékezéseit tartalmazza. Valójában a dialógusokat visszaemlékezések alapján állítottam össze. Azzal, hogy némileg a mi nyelvezetünkre „fordítottam át”, hogy ezzel mindenkihez közelebb kerüljenek az akkor történtek – kezdte a beszélgetést Patyerek Réka.
Rékát Danyi Zsuzsanna nevelőtanár és kollégiumi társai segítették a munkában. Erről a közös munkafolyamatról, továbbá a rendezéssel kapcsolatos tapasztalatairól, esetleges nehézségeiről számolt be, amelyek lényegesen meghatározták a több helyszínen is bemutatott darab sikerét.
– Mivel életem során sok drámát olvastam, ezért már volt egyfajta elképzelésem, hogyan is kellene megírnom a darabot. Ezzel különösebb probléma nem volt. Némi nehézség akkor jelentkezett, hogy azt, amit kitaláltam, el tudjam úgy mondani, hogy az a szereplők számára is érthető legyen. Emellett úgy is nézzen ki, ahogyan én elképzeltem. Ez aztán teljes mértékben sikerült, kicsit talán még jobb is lett. Igazából ez az a műfaj, amibe mindent bele tudok vinni, az irodalmat, a táncot, a mozgást, és a zenét egyaránt. Ez szerintem nagyon jól sikerült az előadás folyamán, hiszen volt benne mozgás, egy kis pantomimes dolog, ahogy megjelenítettük a börtönt, továbbá az ének sem maradt ki. Minden általam kedvelt területet megmozgattam ebben a darabban, és ez igazán jó érzés volt. Mindez a kollégisták közreműködésével valósult meg, akik mind nagyon konstruktívak voltak, hiszen ők is nagyon sok mindent hozzátettek, ötleteket adtak, hogy hogyan lehetne még inkább érzékeltetni az adott szöveg mondanivalóját. Danyi Zsuzsanna nevelőtanárnak pedig külön köszönöm a felkérést. Az alkotócsapat tagjaival nagyon jól tudtunk együttműködni. Igazából Szabadkán a Kosztolányi Dezső Színházban derült ki, hogy mennyire összecsiszolódott a csapat. Ott nem volt időnk próbálni, és a műsor előtt talán tíz percben futottuk végig a forgatókönyvet. Akkor látszódott igazán, hogy ez mindenki számára fontos, és jól szeretnék csinálni mindazt, amit mi közösen hoztunk létre.
