Annak ellenére, hogy Nemes Sándor nem volt újvidéki születésű, neve megkerülhetetlen az újvidéki magyar nyelvű sajtó történetében. A rendelkezésünkre álló adatok szerint Nemes Sándor 1858-ban született a Bihar megyei Derecskén. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, ott szerzett diplomát is.
Simonyi Mária sajtótörténész szerint 1889-ben jött Újvidékre, ahol ügyvédi irodát nyitott, véleménye szerint azzal a céllal, hogy Újvidéken is megalapítsa a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártot. Hogy hogyan esett választása Újvidékre, azt nem lehet tudni, egy azonban biztos, felesége újvidéki születésű volt, és a rendelkezésünkre álló adatok szerint több mint valószínű, hogy gyermektelen házasságról volt szó. Az összeírásokban az Erzsébet tér 6. alatti házukban egyedül élt feleségével. Talán ezzel magyarázható dr. Nemes Sándor rendkívüli társadalmi szerepvállalása, és az izraelita hitközségben végzett aktív munkája is. A történészek szerint vallási hovatartozása és elkötelezettsége az általa alapított Újvidéki Hírlapon is érezhető volt. Ez talán csak azért érdekes, mert Újvidéken köztudottan a Szabadelvű Párt örvendett nagyobb bizalomnak.
Az Újvidéki Hírlap megjelenését Nemes Sándor saját pénzéből fedezte, ő fizette be a lap alapításakor a kauciót is, amelyet a királyi adóhivatalban helyeztek letétbe, amelyről a városi pénztár Bács-Bodrog Vármegye főispánjának tett jelentéséből szerezhetünk tudomást. Laptulajdonosként, fő és felelős szerkesztőként, dr. Nemes Sándort jelezték, míg a lap munkatársa Mayer József volt. Ellenzéki lapként az Újvidéki Hírlap különben is élvezte a politikai funkción lévő városi és megyei főispánok figyelmét, mivel pártorgánumként gyakran helyezte a kormányt és a városi vezetést is éles bírálat alá. Az Újvidéki Hírlapot a városban működő különböző nyomdákban nyomtatták. Így 1892-ig a Hirschenhauser és Eiter nyomdában, majd csak Hirschenhauser Benőnél, 1897-től a Popovits testvérek nyomdájához került, majd ismét Hirschenhauser Benőnél nyomtatták egészen a lap felszámolásáig.
Az Újvidéki Hírlap nemcsak ellenzékiségéből fakadóan, hanem a laptulajdonos természeténél fogva is, gyakran kritizálta az ország vezetését, az Ausztria iránti politikáját, a városban történő eseményeket. Olyan politikát hirdetett, amely a polgárok érdekeit védte, a politikai rendszert a „polgároktól távol állónak” jellemezte, célkitűzése pedig a polgárok, a város, az ország jólétéért való küzdelem volt. A békéért és a rendért állt ki, és állandóan bírálta a hatalomhoz és a város vezetéséhez közel álló, Újvidék című lapot. 1892-ben Nemes Sándor törekvéseit siker koronázta, mert a választásokon a városban a függetlenségi jelölt győzött. A lap kommentárjában így írt erről: „Az ellenzék újvidéki győzelme nagy jelentőségű. Azt jelenti, hogy Újvidéknek nem küldhetnek jelöltet felülről. A városban csakis helyi értékű politika érvényesülhet. Az általános, országos jellegű közvéleményt itt nem lehet megvalósítani.” A lap főszerkesztője saját tollából Újvidék piacairól is írt vezércikket, két folytatásban. A szerző írása és véleménye az újvidéki piacról ma is megszívlelendő. „Az Újvidéken nagyban megvásárolt áru 1904-ben a budapesti vásárcsarnokban, Bécsben és más osztrák városokban, Németországban és Boszniában is vevőre lelt.” Szerinte, Újvidékről a piaci árut, postán és vonaton egyaránt el lehetett szállítani, de a város szempontjából és a piac biztonságához nagymértékben hozzájárulna egy újvidéki konzervgyár alapítása.
Ha az Újvidék történetével foglalkozók összehasonlítják a két lapot, akkor arra a következtetésre jutnak, hogy bizonyos tekintetben az Újvidéki Hírlap valóban közelebb állt a polgárokhoz, mivel a városi történésekről gyakrabban közölt cikkeket.
A laptulajdonos vallási hovatartozásán kívül aktív hitközségi szerepvállalása is észrevehető volt a hetente kétszer megjelenő lapon, mert a lap a különben is zártabb közösségként működő izraelita hitközség tevékenységéről is gyakran közölt híreket.
Dr. Nemes Sándor 1905-ben hunyt el. Halálhíre barátait és ellenségeit is megrendítette. Zanbauer Ágostonnak, az Újvidék szerkesztőjének, Sarolta nevű lányához írt képeslapján is szó esik róla, mint a városban történt újságról. A laptulajdonos sorsát hamarosan az általa alapított újság is követte, az Újvidéki Hírlap utolsó száma 1905. július 15-én jelent meg.
