A 1944-es ártatlan magyar áldozatokra emlékeztek tegnap a muzslyai katolikus temetőben. A 2009-ben állított emléktáblánál az idén többen voltak, mint a korábbi években.
A Himnusz elénekelése, a szavalat és a Golob Feliks (Srečko) plébánossal való közös imádság után megkoszorúzták az áldozatok tiszteletére állított emlékoszlopot.
1944 októberében Budai József, Kanász Antal, Sörös Imre, Simon Dezső, Márton István és Kovács József egy Magyarországról áttelepített szerb gátőr (optáns – telepes) bosszújának az áldozatává váltak. Csak azért, mert figyelmeztetni merték, hogy más földjén ne legeltesse a jószágát, a partizánok agyonverték őket. Az áldozatok többsége az écskai községháza épületében vesztette életét. Rajtuk kívül több mint húsz muzslyait tartottak ott fogva, akiket kényszermunkára vittek.
Az áldozatok meg is szökhettek volna. De nem akartak, hiszen nem bántottak senkit, bíztak ártatlanságukban, de a családjukat sem akarták sorsára hagyni. Az écskai községházára vitték őket, ahol szörnyű kínzás után életüket vesztették. Cigányokkal az öreg téglagyár meszesgödreibe dobáltatták a holttesteket. Egyik-másik hozzátartozó időnként titokban virágot vitt a vélt sírhelyekre. Egy alkalommal megpróbálták a muzslyai temetőbe vinni a holttesteket, de megfenyegették őket, és a félig kiásott tömegsírra vissza kellett dobálni a földet. Később nem is mertek próbálkozni ilyesmivel.
Ahogy Kanász Antal, az egyik áldozat unokája mondja, egyre kevesebben vagyunk, de a gyerekeinknek tovább kell adni a történteket. Sörös József, egy másik hozzátartozó szerint ennyi év után már nagyon nehéz kibogozni a történteket, de áldozatainkról nem szabad megfeledkeznünk.
Hallai Zoltán tanácselnök, történelemtanár szerint a történtek javarészt ismertek a helyi lakosság körében, de még várat magára annak a helynek a föltárása, ahova az áldozatok holtteste került. Az pedig az écskai téglagyár gödre, ahonnan az agyagot bányászták, merthogy a cigányok oda vitték ki őket. Az évtizedek folyamán azt benőtte a gaz.
Talán még nem késő – levéltári adatok alapján – beazonosítani az ártatlan muzslyai áldozatok földi maradványainak a helyét, és legalább egy kereszttel vagy emléktáblával megjelölni.
