A közép-bánáti Nezsénynek 1200 lakosa van. A településen élőknek egyharmada magyar, de már nem mindenki beszéli az anyanyelvét. Az egyetlen megélhetési lehetőséget a mezőgazdaság kínálja. Az üres házak száma egyre szaporodik, de az elvándorlás Nezsényből nem akkora méretű, mint más településekről.
Felújítják a Havas Boldogasszony plébániatemplomot (Fotó: Kecskés István)
Legalábbis ezt hallottuk a helybéliektől.
Az egyházi anyakönyvi kimutatás azonban itt is lesújtó: évente 13-15 temetés, két-három keresztelő, esküvő pedig minden szökőévben esetleg egy.
– Nem nagy közösség ez itt Nezsényben. Papíron körülbelül ötszáz katolikus hívő van, a valóságban sajnos jóval kevesebb. De ez a templom ennek a közösségnek nagyon is megfelel a szentmisékre, amikor összejövünk. Szentmisék havonta kétszer vannak, rögzített időpontban, kivéve amikor gyászmisét rendelnek, akkor természetesen jövök rendkívüli időben is. Örömünkre a napokban megkezdődött az 1895-ben Havas Boldogasszony tiszteletére épült katolikus templom szigetelése, felújítása – hallottuk Fehér Roland atyától, Bóka, Módos és Nezsény plébániai kormányzójától.
A pusztulásnak, illetve az időnként feltörő talajvíznek a nyomai lépten-nyomon láthatók a nezsényi házakon. A víz mellett a tűznek is nagy szerep jutott a bánáti falu életében. A legenda szerint ugyanis 1848-ban, miután a szerbek elől elmenekültek a magyarok, Rúzsa Sándor megparancsolta embereinek, hogy égessék fel a falut. Mint a helybéli Jovicsin Lajos meséli, csak két ház maradt meg. Aztán a Makóról visszatérő magyarok 1850-ben újjáépítették a falut. Hogy itt mindig is nehéz volt megélni, ezt a néhány ma is álló, 160-170 éves ház állapota is sejteti az ide látogatóval.
A faluban a mezőgazdaságon kívül szinte nincs más munkalehetőség. A szomszédságban van egy halastó, valamint a közeli községi székhelyen, Szécsányban van néhány vállalat. De mint a helybeli Szuflek Györgytől hallottuk, nemrég a Cimos gyárban is sokan felmondást kaptak. Neki még van munkahelye egy közeli jószágtelepen. Ismerősei közül sokan kimennek külföldre, de vannak, akik visszatérnek.
Nezsény napjainkban (Fotó: Kecskés István)
Jó, hogy nem annyira az egész családok, hanem inkább a családfők távoznak külföldre, és időközönként hazajárnak.
– Rossz mikor halljuk, hogy egyes családok arra készülnek, hogy felszámolják a gazdaságukat, felhagynak a mezőgazdasági munkával és külföldre készülnek. Egy kicsit nagyobb jövedelmet akarnak megvalósítani. A gyerekek meg látják, hogy a szülő vergődik. A külföld pénzt ígér vagy ajánl, de nagy kár, hogy közben az itthoni vagyonuk meg megy tönkre. A végén hova megy? Elmegy majd azoknak, akik jobban bírják – mondja Losonc Imre.
A helybeli iskolában egy összevont magyar alsós tagozat van – jelenleg öt diákkal. Anyanyelvápolásra viszont sokkal többen járnak. Ábel Kornélia óvónő 2012 óta tartja az anyanyelvápolási órakat. Eleinte egy csoport volt, később óvodáscsoportot is indítottak, ami azt mutatja, hogy még van magyar gyerek a faluban. Az idén három gyerekkel megnyílt a magyar tannyelvű óvodai csoport is. Ezt azt jelenti, hogy van remény arra, hogy jövőre három magyar elsős iratkozik be az iskolába.
A Nezsényi Magyar Kultúrkör 12 évvel ezelőtt alakult meg, és megpróbálja összefogni az itteni magyarságot.
– Akkoriban is azt mondták, hogy nincs jövője, minek? Fogyóban a magyarság. Szórványok szórványa. Nincs értelme. Bizony azóta elég szép eredményeket tudhatunk magunk mögött. Az elmúlt időszakban megalakult itt sok minden, és a gyerekek is szépen dolgoznak.
A közösségi élet a plébánia épületében folyik (Fotó: Kecskés István)
Itt anyanyelvápolók működnek évek hosszú sora óta. Úgy éreztük, hogy még jobban kellene erősíteni a nagycsaládosokat, ezért a Kárpát-medencei Nagycsaládosok Szövetségével közreműködve megalakult a nagybecskereki Família egyesület is, amellyel közreműködve, együtt megpróbáljuk a lehetetlent. Valójában itt az folyik. Megpróbáljuk menteni a menthetőt – mondja Palkovics Mária, az egyesület egyik alapító tagja.
A nezsényi határban nyolcezer hektárnyi termőföld van. Fele szántóföld, a másik fele legelő, nádas. Ez utóbbit újabban a vadászturizmus terén próbálják hasznosítani. Ottjártunkkor éppen ciprusi vadászokat láttak vendégül.
Egykor a cukorrépa, dohány, káposzta, dinnye, termesztéséről és a teheneikről ismerték őket. Ma kukorica, búza, napraforgó a fő termény. Mivel a falu távol esik a nagyobb városoktól, így a konyhakertészettel nemigen érdemes itt foglalkozni.
– Az itt élők nyolcvan százaléka mezőgazdasággal foglalkozik. Vannak, akiknek 100–200 esetleg 250 hektár földjük van. Van, amit munkálnak árendában, vagyis bérben, meg van, ami az övéké. Vannak páran, akik olyan 50-től 100 hektár földet művelnek. De azok, akikből a legtöbb volt, a tíz-húsz hektárt művelők, lassan kivesznek. Ezek a fiatalok, akik öröklik a földet az idősektől, nem találnak lehetőséget arra, hogy avval a földmennyiséggel meg tudjanak élni – hallottuk Vörös Istvántól, az Agrosoj mezőgazdasági szövetkezet tulajdonosától.
Tavaly – a nagybecskereki püspökség támogatásával – új épületet kapott a plébánia, mivel a régi használhatatlanná vált. Valójában közösségi házat építettek a plébánia udvarában. Nemcsak az egyházat szolgálja, itt folyik az anyanyelvápolás, és itt tarthatják összejöveteleiket és rendezvényeiket a civil szervezetek is.
