2024. április 25., csütörtök

Mezei Kingáé a Pataki-gyűrű

Szombaton este, a délvidéki magyar színjátszás napján került sor a XV. Pataki-gyűrű díj gálájára a szabadkai Jadran színpadon, melyet az idén Mezei Kingának ítélt oda az öttagú zsűri. A színésznő az Újvidéki Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház közös produkciójaként megvalósult Piaf-marche/Piaf-menet című előadásában nyújtott alakításáért kapta a rangos elismerést. A gálaesten a színművészeti akadémia növendékei által odaítélt, ún. 10-es terem díjat is kiosztották, melyet Crnkovity Gabriella, a Újvidéki Színház színművésze vehetett át.

A pataki-gyűrű díj kiosztása az utolsó állomása volt annak a rendezvénysorozatnak, melyet a délvidéki magyar színjátszás napja alkalmából szerveztek meg. Ennek keretében felolvasószínházra, könyvbemutatóra és egy újvidéki vendégjátékra is sor került, majd a hétvégi gála zárta, melyen az öt jelölt is bemutatkozott egy-egy kisfilmmel.

A gálán Gerold Lászlóra, a vajdasági színházi élet állandó, fáradhatatlan kritikusára is emlékeztek, aki nemrég hunyt el.

1945-ben a szabadkai Népszínház színpadán Balázs Béla Boszorkánytáncát játszották. A darab rendezője Pataki László volt, aki a kezén jellegzetes pecsétgyűrűt viselt. Ennek a gyűrűnek a másolata az a díj, amelyet az öt jelölt közül az egyik átvehet. Az idén az öttagú zsűri, melyet Jónás Gabriella, Antal Szilárd, Döbrei Dénes, Góli Kornélia és az újvidéki Művészeti Akadémia színinövendékeinek csapata alkotott, az évad legkiválóbb alakítását nyújtó színészének Mezei Kingát választotta.

A Pataki-gyűrűt Mezei Zoltán, a tavalyi év díjazottja adta át az Edit Piafot megformáló színésznőnek, aki egyben a darab rendezője is volt.

Stílusosan azt kell hogy mondjam, merci, de egyéb francia szöveggel nem készültem – kezdte Mezei Kinga meghatottan. – Nagyon boldog vagyok, mert ez az előadás egyrészt nagyon kedves a szívemnek, másrészt mert olyan előadásról van szó, mely a koncert és a színházi előadás határait boncolgatja, s nagyon örülök annak, hogy át tudott jönni a darabon keresztül maga a színművészet. Nagyon hálás vagyok a Kosztolányi-színháznak és az Újvidéki Színháznak is, hogy ez a produkció létrejöhetett, és a csapat tagjainak, akik ebben részt vettek, mind a kollégáimnak, mind az előadás alkotó csapatának, mert nagyon fontos volt, hogy ott voltak velem ebben a munkában.