2023. január 31., kedd
TARTOMÁNYI TISZTSÉGVISELŐINK BEMUTATÁSA

„Tordától soha sem tudtam elszakadni”

Dobai János: Jobb a légkör a tartományi kormányban, most már megfelelő a kommunikáció a köztársasági hatalommal

Dobai János jelenleg tartományi településrendezési, építészeti és környezetvédelmi segédtitkár. Jogi és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. Nem most került a tartományi adminisztrációba, már több mandátumot is eltöltött a báni palotában, ezelőtt mezőgazdasági titkárhelyettes volt. Beszélgetésünk során először arra kértük meg, hasonlítsa össze a tapasztalatok alapján a két megbízatást.

– Nehéz lenne megmondani, hogy melyik tetszik jobban, mind a kettőben van megfelelő kihívás. Mind a kettőben megvan az a lehetőség is, hogy az ember tegyen valamit az ügy érdekében, segítsen a vajdasági magyarságnak. A mezőgazdasági beosztásom, igaz, dinamikusabb, mozgalmasabb volt, több volt a lehetőség a támogatások odaítélése tekintetében is, sokkal magasabb költségvetéssel rendelkezik az a titkárság, a legmagasabb büdzséje van. Számos rendezvényen vettem részt, találkoztam egyszerű emberekkel és gazdákkal. A jelenlegi titkárságon már más témákkal foglalkozom, de ezek is rendkívül jelentősek, gondoljunk csak a környezetvédelemre vagy a településrendezésre. Ezen a téren még sajnos nagyon sok a tennivaló, megpróbálok az egyesületeknek és az önkormányzatoknak is segíteni, hogy közös erővel elérjük: egy élhetőbb, egészségesebb környezet legyen mindannyiunk körül. Tény azonban, hogy ezen a titkárságon sokkal kevesebb pénz áll a rendelkezésünkre az intézkedések foganatosításához, kevesebb támogatást tudunk kiosztani. Bízunk persze abban, hogy az új tartományi kormány megalakulása és a köztársasági és tartományi kormányok együttes ülése után változik ez a helyzet. Az európai uniós csatlakozási folyamatban a környezetvédelem és a településrendezés is kiemelt fontosságú feladatnak minősül. A problémákat azonban anyagi források nélkül nemigen lehet rendezni.

Ön az előző mandátumok során is a kormányban dolgozott, az egy másik összetételű hatalom volt. Milyen a munkahelyi légkör, milyen az együttműködés az új vezetőkkel?
– Teljesen őszinte leszek. Nem volt semmilyen gondom az előző tartományi kormánynak az összetételével sem. Azt elmondhatom, hogy a jelenlegi kormányban jobb, pozitívabb a hangulat, bizonyára amiatt is, hogy most már állandó a kapcsolat a köztársasági kormánnyal, normális és folyamatos az együttműködés a két hatalmi szint között. Erősek a kapcsolatok szálai a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági államtitkáraival, valamint a többi államtitkárral és miniszterrel is, ami nem volt jellemző az előző vajdasági hatalmi koalíció idejében.

Ebből a szempontból akkor könnyebb most a munka?
– Igen, most könnyebb a munka. Több pénzzel a titkárság kasszájában még könnyebb lenne. Az idei költségvetést még tavaly decemberben hozták meg. Az új költségvetés elfogadásával, biztos vagyok benne, megérnek a feltételek arra, hogy a problémákat hatékonyabban rendezzük, mint azt az előző mandátumban tettük.

Mint tudjuk, tordai, s amikor tordaiakkal beszélgettem, Önről elsősorban azt mondták, hogy nem változtatta meg a politika, beszélget mindenkivel, érdeklődik a gondok iránt. A VMSZ, meglehet éppen ezért, folyamatosan jó választási eredményeket ér el Tordán.
– Nem is akartam megváltozni, én tordai voltam, az is maradtam. Nem tudtam onnan elszakadni, a szülőhely és környéke valahogyan mindig visszahúzott engem az életem során. A munkahelyemre utazom, tehát továbbra is minden nap visszatérek Tordára. Nekem természetes az emberekkel való mindennapi kapcsolat. Nemcsak Tordán. Mindenfelé erre törekszem. Nem egyformák a gondjaink, hogy ismerjem én meg az emberek problémáit, ha nem állok le velük beszélgetni? Szokták is mondani: lokálpatrióta vagy. Én pozitív dolognak tartom, ha valaki az. Úgy érzem viszont, hogy az elmúlt időszakban, meg a jövőben is, ameddig csak erőm meg lehetőségem lesz rá, a célom a magyar közösség egészének a szolgálása. Sok helyen megszólítanak, nem kérésekkel, egyszerűen csak érdeklődnek hogylétem iránt. Ismeretlen emberek, akikkel korábban nem beszéltem, találkoztam. Ennél jólesőbb érzés nincs, mert én ebből azt olvasom ki, valamiért mégis megismertek engem, valamit mégis tudtam tenni az idők folyamán. A szórványban a legnehezebb megmaradni magyarnak. Ott mindig többet kell tenni azért, hogy megőrizzük a gyökereinket. Tordát is egy szórványközösségnek tartom, ezért tartom olyan lényegesnek, hogy a jövőben is mindent megtegyek a szórvány, így a tordai magyarság megőrzéséért is.