Az optimista előrejelzések és kijelentések ellenére még mindig súlyos helyzetben lévő szerbiai gazdasági élet perspektívájából nem tekinthető rossz hírnek, de túlzottan jónak sem, hogy csütörtöki kamatdöntő ülésén lényegében nem változtatott monetáris politikáján az Európai Központi Bank (EKB). Ezek szerint tehát az alapkamat maradt nulla százalék, az egynapos betéti kamat pedig -0,4 százalék. Az eszközvásárlási program keretösszege továbbra is havi 80 milliárd euró. A piac és az elemzők ilyen döntésre számítottak, ezért az nem okozott megrázkódtatásokat az ilyen döntésekre azonnal reagáló tőzsdéken és piacokon. Márciusban változtattak legutóbb az alapkamaton, az akkori 60-ról 80 milliárd euróra növelték a kötvényvásárlási programot. Tették mindezt az akkori magyarázat szerint az eurózóna gazdaságának a fellendítése érdekében. Az ezúttal is viszonylag szűkszavú jegybanki közlemény pedig majdnem azonos a szeptemberivel: tartalmazza azt a (kulcs)mondatot, miszerint a jelenlegi alacsony kamatszintek hosszabb ideig fennmaradhatnak. A közlemény szerint a program keretében az EKB továbbra is havi 80 milliárd euró értékben vásárol állampapírokat és vállalati kötvényeket, s ezeket legalább 2017 márciusáig fenntartja. Az inflációs cél elérésének érdekében – szükség esetén – ki is tolhatja ezt az időtávot. A piaci szereplők várakozásainak megfelelő döntés született. Elemzők szerint viszont a közeljövőben szükség lesz majd a változtatásra, ellenkező esetben hamar súlyos problémákkal szembesülhet az európai jegybank. Néhány ország esetében ugyanis belátható időn belül elfogynak a megvásárolható értékpapírok. Az EKB elnöke szerint a szeptemberi döntés óta beérkezett makrogazdasági adatok alátámasztják az eurózóna folyamatban lévő gazdasági kilábalását, miközben az infláció is fokozatosan gyorsul.
A LÉT A TÉT
Ottmar Issing, az EKB korábbi vezető közgazdásza arra figyelmeztetett, hogy a közös európai pénz a jelenlegi feltételrendszer közepette hosszú távon nem fenntartható. Az euró fenntarthatóságával kapcsolatos kételyek egyébként létrehozása óta léteznek. A gazdasági folyamatok tükrében pedig a szkeptikusok hangosabban, vagy halkabban hallatják szavukat. Issing szerint egészen addig, amíg az egyes tagországok nem tanúsítanak kellően szigorú magatartást, a monetáris unió puszta léte a tét. A szigorúbb fiskális szabályok betartatására ilyen körülmények között nincs mód. A német közgazdász véleménye nem tekinthető újdonságnak, hiszen évek óta megkérdőjelezi az egész rendszer működőképességét. Van abban logika, amit állít. Ugyanakkor a gyakorlat viszont még mindig azt igazolja, hogy az euró „működik”. Annak ellenére is, hogy nyilvánvalónak tűnik, az EKB rövid távon nem tudja befolyásolni az inflációt, többnyire nem is kísérletezik ezzel, főként olyan esetekben nem, amikor külső tényező, például olajárrobbanás növeli az árakat. Ilyen esetekben a beavatkozás, úgymond, nem is lenne „egészséges”.
HANYATLÓBAN A VILÁGKERESKEDELEM
Az euró jövőjét döntően meghatározzák a világgazdasági történések. A világgazdaság növekedésének hajtóereje az utóbbi évtizedekben a globalizáció volt. Sőt! Nem túlzás azt mondani, az utóbbi 500 évben a gazdaság felpörgésében a globalizáció játssza a főszerepet. Elméletileg ugyanis a globalizáció Amerika Kolumbusz által történt (újbóli) felfedezését követően kezdett kibontakozni. Az elmúlt félezer évben persze voltak a globalizáció szempontjából fényesebb és sötétebb korszakok is, de a nemzetközi munkamegosztás előnyei végül mindig kidomborodtak a piaci folyamatok által. A világkereskedelem még a válságos időkben is bővülést mutatott. Az utóbbi öt évben még mindig a világkereskedelem növekedését figyelhetjük meg, ugyanakkor megállapítható, hogy a növekedés üteme lassul. Korábban ilyen csak a legkeményebb válságok idején volt megfigyelhető. Jelentősen hozzájárulnak ehhez a kínai fejlemények, hiszen a világ legnépesebb országa eddig kiemelkedően sikeres exportvezérelt gazdaságát éppen belső fogyasztás alapúra „hangolja át”. Megfigyelhető azonban a protekcionizmus ismételt erősödése is. Trump például azt mondta, Amerika gazdasága akkor lesz ismét igazán ütőképes, ha „hazaviszik” a termelést Kínából.
Az OECD szeptemberi elemzése szerint 2016-ban 2,9%-kal, 2017-ben pedig 3,2%-kal bővülhet majd a világgazdaság GDP-je. Ez mindössze 0,1 százalékpontos változtatást jelentett júniushoz képest. Kevéssel mérsékelték csupán a várható növekedés ütemét, mégis jól beleillik a már fent említett tendenciába. Az elemzők a feltörekvő országok kilátásaival kapcsolatban optimistábbak, a fejlett gazdaságok kilátásait illetően pesszimistábbak lettek. Szintén az OECD becslése szerint idén összességében a GDP bővüléséhez viszonyítva lassabb tempóban bővülhet a világkereskedelmi forgalom, amire viszont 30 éve nem volt példa. Ez akár azt is jelentheti, hogy ciklikus válság van kibontakozóban.
