Az 1956-os forradalom hőseire emlékeztek vasárnap este a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületben. A hősök közé nem csak azok tartoznak, akik fegyverrel harcoltak, életüket adták a szabadságért, hanem azok is, akik itt, Vajdaságban is segítették a menekülteket.
Mint Kabók Erika, lapunk szerkesztője, főszerkesztő-helyettese a beszélgetés során elmondta: a 210 ezer menekült közül mintegy 20 ezren a déli határon hagyták el Magyarországot. Az akkori jugoszláv hatalom igyekezett gondoskodni róluk (az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával való megbeszélés alapján fejenként napi 1,72 dollár jutott a menekülttáborokban levők ellátására), de ami ennél sokkal fontosabb: a vajdaságiak nagy szeretettel fogadták őket, takarót, ételt, ruhaneműt adtak nekik, volt, aki vasárnapi ebédre hívta meg a menekült magyarországi családot. A Nyugat-Európába, illetve más földrészre települt menekültek évtizedekig tartották a kapcsolatot azokkal, akiktől itt segítséget kaptak. Az idős vajdasági magyar emberek emlékezetében még élénken él a menekülők érkezése, például az egyik kelebiai idős asszonyéban azé a 13 éves kislányé, aki abroszba rejtett 3 éves kistestvérét a karjában hozta át a határon, kilométereket gyalogolva. Sok-sok, lapunk újságírói által megörökített történetet a karácsonyra megjelenő, az 1956-os forradalom itteni vonatkozásait taglaló kötetünkben olvashatnak majd. Mint Kabók Erika megjegyezte: a Kudlik Gábor által vezetett Nyitott Távlatok 56-os műhelye és a Nagy Imre Társaság szabadkai szervezete, egyes történészek, helytörténészek is sokat tettek a menekültek 56-os fogadtatásának feltárásáért, de még nagyon sok munka vár a szakemberekre, hogy kikutassák, megörökítsék településenként a menekültek fogadtatását, minden még fellelhető adatot. A hallgatóságot nagyon megrázta annak a lapunk hétvégi számában megjelent, Csongrádon 1956 novemberében vérrel írt levélnek a története, amelyet 1962-ben Zentánál találtak meg a Tisza-parton. Érdemes lenne azt is kikutatni, mi történt a segítséget kérő szerzővel és társaival.
A rendezvényen a Veronika népdalkör és a közönség az Oly távol, messze van hazám… kezdetű dalt énekelte, nagy tapsot kaptak a gyermekciterások a Ha én rózsa volnék című szerzemény előadásával, sikert aratott Miklenovics Aranka egy Utassy József-verssel és Janócki István Feinek György egyik versének elmondásával.
