Újvidék 2021-ben Európa kulturális fővárosa lesz, alkalmi beszélgetésünk e rangos cím elnyerésének kapcsán készült.
– Eléggé szomorú vagyok némely fogadtatásokkal kapcsolatban – mondta Venczel Valentin színházigazgató.
Venczel Valentin
-A pályázat immár 6-8 éve készül, volt egy pályázati csapat, amely 2015–16-ra pályázott, ez nem jött be, nem nyertünk. Aztán bizonyos módosítások történtek a pályázat karakterének és irányvonalának vonatkozásában, és természetesen a pályázati bizottság összetételének, a benne tevékenykedő szakemberek vonatkozásában is. Úgy gondolom, hogy Újvidék város művelődéstörténetében ilyen dolog, egy ilyen cím elnyerése kétszáz évente történik meg. Megértem, hogy némelyeknek savanyú a szőlő, de talán mégsem kellene a személyes averziókat, sőt személyes ambíciókat szembehelyezni egy ilyen, kollektív eredmény cáfolataként, egy ilyen eredmény megfúrására fordítani. Tudjuk, hogy közvetlenül az eredményhirdetés előtt a sajtónak bizonyos orgánumaiban, elsősorban köztársasági szintről beszélek, nagyon komoly ellen-drukkolás volt tapasztalható. Ez azonban teljesen másodlagos jelenség, inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez az eredmény Újvidék művelődéstörténetének egyik mérföldköve. Amikor azt kérdezik, hogy ez az eredmény mit jelent számomra-számunkra, akkor nem tudok mást válaszolni, mint azt, hogy: kárpótlást. Újvidék város lakosságának, Vajdaságnak, és bizony Szerbiának is. Hogy mire kárpótlás? Az emberek itt, ugyebár, 15-20 éve nagyon sanyarú gazdasági, szociális körülmények között élnek, a nemzetközi konstellációban nagyon komoly elszigeteltségben. Ez az elszigeteltség néha lazult, aztán ismét visszajött, Újvidék, Vajdaság és Szerbia nagyon komoly, negatív megítélése történt. Az itt élő népnek már nagyon hiányzott a győzelem. A cím elnyerésével valahogy bebizonyosodott az, hogy a sanyarú egzisztenciális körülmények ellenére Újvidék város mégis megtartotta azt a kulturális színvonalat és profilt, amely – íme, látjuk is – európai kompatibilitással bír. Másrészt nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a várost az úgynevezett nemzetközi közösség 17 évvel ezelőtt bombázta! Egy olyan várost, amelyet szerintem igaztalanul támadtak, Európa, mondhatnánk, azok is, akik bombáztak, most kulturális fővárosi címmel illették meg. Bizonyos értelemben arról beszélhetünk, hogy a profán anyagi élet mivolta nem befolyásolja a kulturális attitűdöt. Ezek szerint ez az attitűd lehet magasabb, nemesebb. A cím azt bizonyítja, hogy itt van egy európiai szintű – bárki bármit is ért ez alatt – kulturális pallérozottság, amelyik, ugyebár, a materiális élettől függetlenül mégiscsak megtartotta a maga európer profilját.
Venczel szólt a pályázati bizottság különböző testületeinek feladatairól, többek között a művészeti tanácsról, amely a konkrét programokat, javaslatokat vagy projekteket művészileg értékeli, illetve dönt arról, hogy ezek bekerülnek-e, és ha igen, milyen formában a pályázati programba.
– A program, amelyet átadtunk Brüsszelnek, nagyjából 100 projektet jegyez, mi 300-nál is többet kaptunk elbírálásra. Eldöntöttük, hogy hat projekt fogja képezni a pillérét az előttünk álló, négyéves felkészülési munkának. A projekteknek legalább három kategóriája van. Az egyik az csak ötlet, körülíratlanul – kivel mit mikor és mi célból? Léteznek félkész programok: kidolgozásra várnak, amennyiben megkapják a helyüket, időpontjukat stb. És léteznek már kész projektek: ezeket infrastrukturálisan kell feldúsítani, pontosítani üzeneteiket, tartalmukat, igazítani formájukat… Tehát különböző készenléti szakaszban levő projektek kerültek be, azok, akik elolvasták a programot, látják, hogy kik szándékozzák tartalommal megtölteni. Nagy mértékben az ún. független műhelyek és projektek ezek, de itt vannak az úgymond hagyományos, városi intézmények is. A kultúra kérdését különválasztjuk a művészeti alkotás kérdésétől. Azt, hogy a szemeteskukáink ne legyenek olyanok, amilyenek, hogy európai körülmények között parkoljunk vagy utazzunk a tömegközlekedésben, hogy lakótelepeink ne úgy nézzenek ki, mint valahol Délkelet-Ázsiában, hogy gyöngyszemünk, a Péterváradi vár és a városka ne olyan legyen, mint amilyen, mindezek az infrastrukturális beruházások a program részeit képezik. Ide tartozik a városközpont magjának a kibővítése is. Most itt vagyunk, az Újvidéki Színház épületében, amely a programban háromféle megvilágításban is szerepel: Az Újvidéki Színház az említett hat projekt egyikének a hordozója, a Kisebbségi Színházak Nemzetközi Fesztiváljának ad otthont. A színházépület, belvárosi pontként egyéb eseményeknek is a színhelye lesz. Harmadik említésben a színház a rekonstrukciós program keretében nagyon komoly változtatásokon fog átesni – az épületet funkcionálisabbá, látványosabbá kell tenni. Számunkra az a legfontosabb, hogy az említett fesztivált ránk bízták, másrészt nagyon fontos az is, hogy bővül majd az Újvidéki Színház kínálata. Fantasztikus perspektíva ez az Újvidéki Színház vonatkozásában, gondolom, hogy a magyar kulturális entitásnak, a vajdasági magyar kulturális teljesítménynek ez egy nagyon fontos elismerése.
A pályázásban mind formálisan, mint informálisan a magyarországiak nagyon sokat segítettek, említsük csak Pécs főpolgármesterének és csapatának, vagy Hoppál Péter államtitkárnak, az eredményhirdetést megelőző napon tett látogatását… Nagyon sokat tett a közigazgatás, a kormány, a polgármestertől a tartományi struktúrákon keresztül a miniszterelnökig, aki a kérdés „nemzetköziesítésében” tett sokat. A Balkánra nem jellemző professzionalizmus, eltökéltség és hatékony szervezettség mutatkozott meg, amit respektálnunk kell – hallottuk az igazgatótól.
