2024. március 28., csütörtök

A sóvirág költőjére emlékeztek

Cs. Simon István születése 74. évfordulója alkalmából emlékestet tartottak Csókán

Amennyiben élne, Cs. Simon István, vajdasági magyar irodalmár, szociográfus, napilapunk újságírója, október 19-én ünnepelte volna 74. születésnapját. A sóvirág költőjéről, illetve ahogyan még tisztelői és barátai nevezik: Terján királyáról szerda este, a Líra Művelődési Egyesület szervezésében emlékeztek meg a csókai Carolines kávézóban. A maga nemében rendhagyó emlékműsor elején Horváth Noémi, a csókai Művelődési és Oktatási Központ Városi Könyvtárának könyvtárosa, és Banka János színművész, a helybéli rádió munkatársa üdvözölte az egybegyűlteket, majd a költő barátai, egykori osztálytársai emlékeztek vissza a maga után hatalmas szellemi örökséget hagyó csókai irodalmára. Elsőként Fehér Kálmán költő író, műfordító mesélt arról, hogy a múlt század hatvanas éveiben hogyan lett Cs. Simon „keresztapja”. Fehér ugyanis, akkoriban a Híd irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztőjeként, a földijétől is leközölt verseket. Amikor viszont második alkalommal jelentette meg a költő eredeti nevén, Simon Istvánként aláírt verseket, Magyarországról egy hivatalos levelet kaptak, amelyben arra szólították fel a szerkesztőséget, hogy számoljonak be arról, hogy ez alatt a név alatt kinek a versét publikálta, mert az anyaországban is tevékenykedik egy Simon István nevű költő.

A szerkesztő ezután figyelmeztette a fiatal költőt, hogy másképpen írja alá verseit, s csókaiként, a neve elé biggyessze oda a Cs betűt.

– A fene sem tudta akkor, hogy ő Terjánon született. Amennyiben tudtam volna, akkor azt ajánlottam volna neki, hogy legyen T. Simon Pista – emlékezett vissza a költőtársa, s hozzátette, hogy mai napig bánja, hogy nem tudta azt, hogy ő terjáni, nem pedig csókai. Fehér Kálmán megemlítette azt is, hogy jó barátok voltak, sokat utazgattak együtt, s rengeteg nappalt és éjszakát átbeszélgettek.

– Megvártuk a reggelt, s utána még egy kicsit vártunk, hogy ne lássanak minket úgy jönni, ahogyan elindultunk – mesélte. A jelenlévők közül voltak, akik a közösen eltöltött iskolaévekre emlékeztek vissza, s mindannyian egy rendkívül értelmes, kicsi különös, kicsit bohém személyként emlékeztek vissza napilapunk egykori munkatársára. A rendezvényen közreműködött a Líra Művelődési Egyesület Articsókák csoportja is.